Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)

önálló államéletét a török hódítás szakította meg. 1543-ban esett Esztergom török kézre. A várost a félhold uralma, művelődési színvonal dolgában, szinte a népvándorláskori szintre taszította vissza.

A török elűzésére irányuló ostromokhoz nemzeti hőseinknek nagyszerű fegyvertényei fűződnek. Nagy Máté 1526 őszén veri vissza a török első foglalási kísérletét. Balassi Bálint, a magyar későrenaissance nagyszerű költője és katonája, 1594 májusában Esztergom falai alatt áldozza életét. Bottyán János egyike Esztergom felszabadító harcosainak (1683). Jókai Mór őse, Sámuel, mint esztergomi zászlótartó a török utolsó, meghiúsult ostromkísérlete idején (1685) egyetlen ágyúlövéssel találja telibe a támadó török pasa sátrát.

A környéknek a török kiűzése után a város romjai közé visszaszivárgó népe, a hamar magyarosodó német polgárság, a sok száz kézműves, a XIX. század elejére újra várossá épiti Esztergomot. Mellettük a megye kisnemességének jórésze is Rákóczi, majd Kossuth szabadságharcához szít. 1831-ben, mint Kodály Zoltán kimutatta, a régi Esztergom vármegye közönsége, az országban elsőként fordul a Magyar Tudós Társasághoz nemzeti nyelvünk, költészetünk, néphagyományaink, iparunk műnyelve megmentése érdekében18.

Ugyanebben az időiben Kazinczy Ferenc találja meg baráti körét Esztergomban. 1845-ben Esztergom vármegye kisbirtokosai közül nem kisebb férfiú, mint Kossuth Lajos «-unyi közbirtokos« mond le nemesi adómentességéről s önként vállalja a közteherviselést. Esztergom polgársága 1848 márciusában a pesti forradalom híre hallatán, hamarébb alakítja meg a nemzetőrséget, mint maga Pest városa. Ezek az esztergomi nemzetőrök, Besze János őrnaggyal az élükön, 1848 nyarán a monarchia legerősebb erődjéből, Komárom várából egyetlen puskagolyó nélkül füstölik ki Mertz tábornok osztrák helyőrségét. Ugyanez a haladó szellemű polgárság tett tanúságot hazafiságáról 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején is, amikor a dorogi munkászászlóalj, Esztergom tanoncai, diákjai, polgárai véres fejjel vetették visza a párkányi hídról a betolakodó intervenciós csapatokat, majd a magyar vörös hadsereg offenziv (hadjáratához kapcsolódva ellentámadássá szélesítették ki védelmi harcukat.

14