Zolnay László: Esztergom útikalauz (1957)
a budai Várat. 1249-ben pedig, immár új székhelye birtokában, az esztergomi királyi kastélyt az esztergomi érsekeknek adományozza14. Ezzel Esztergom — az ország addigi fővárosa — egyházi fővárossá alakul. Az egykori királyi városban az egyházi intézmények uralma, joghatósága a XIII. századtól egyre erősebbé válik. Az érsekség és a káptalan a polgárság hátrányára a városban egyre több birtokot és jogot szerez, a polgárság viszont három évszázadig tartó pereskedéssel védekezik15. A polgárság koraközépkori gazdasági ereje a királyi udvar Budára költözése után, a XIII. század második felétől fogva mindinkább elhalványul. Az esztergomi polgárváros Európaszerte kereskedő latinusainak jóléte és hatalma elha- nyatlik. Esztergom súlypontjává az érsekek büszke lovagyára válik, amely a hazai hűbérkori művelődésnek — az esztergomi várásatások tanúsága szerint — Visegráddal, Budával vetekvő kemény bástyája. A középkor érsekei közt kimagasló szerepet visel a Mo- noszló nemzetségből származó Lodomér érsek, »az egyházi oligarchia legkeményébb képviselője»18, az utolsó Árpádok korának talán legjelentősebb politikusa. Nyomában olyan egyházfejedelmek szabják meg Esztergom sorsát, mint Te- legdi Csanád (meghalt 1349), a Vencel király cseh hadai által feldúlt Szent Adalbert főtemplom s az esztergomi vár újjáépítője, Kanizsai János (meghalt 1418), Zsigmond birodalmi főkancellárja, majd nagy humanistánk, Hunyadi Mátyás rokona és nevelője, a tudós Vitéz János (meghalt 1472), aki harminc kodexírót és könyvmásolót foglalkoztat udvarában. Utána Estei Hyppolit, a »gyermekérsek«, majd Bakócz Tamás válik az esztergomi vár urává: a királyi udvarnál gazdagabb esztergomi palotájuk árnyékában fokozatosan törpiil el az esztergomi polgárváros. E folyamat zárókövét két oklevél őrzi: 1502-ben előbb négyezer, majd 1504-ben további kétezer aranyért. II. Ulászló király — a nála annyival gazdagabb Bakócz érsek zálogába veti Esztergom — akkor már csak nevében — szabad királyi városát. Amikor elgyömyŐrködünk a középkor építőművészeinek, a középkori ötvösség világraszóló magyar remekműveiben, köny v12
