Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

temető, a prépost kúriája, a Szent Adalbert-monostor (vagyis a káptalan kanonokjainak együttes lakóháza), míg a terület nyugati, Duna felé eső oldalán, a várkutat körülvevő szűk piac délnyugati részén az érsek kúriája helyezkedett el.

A Várhegy déli részéről, ahol az 1934—38. évi ásatások csupán egy kis méretű kora román rom fölé emelt XII. század végi palotát hitelesítettek, helyrajzi vonatkozású okleveles emlékünk a XIII. század derekáig nincs. Ezért, mivel a Várhegy a XI. századtól már a királyi udvartartásnak is színhelye, kétségtelen az, hogy a XIII. századig, az egyházi Vár-, illetve városrész a Várhegy északi részére korlátozódott. A védművek már a koraibb középkorban sem lehettek jelentéktelenek; Esztergom várában, amelyet Székesfehérvár és Pannonhalma mellett a tatár hiába ostromolt, az ország első kővárát gyanítja a mai kutatás.

Az esztergomi Vár életében — s vele a Várhegy északnyugati oldalán állt régi érseki ház sorsában is — éppen a tatárjárás hozott döntő fordulatot. Noha a III. Béla építtette déli palotát 1198-ban már Imre, majd utóbb II. Endre is az érsekeknek adományozta, bizonyos az, hogy 1249-ig, IV. Béla végleges adományozásáig e palotát — talán mert befejezése, fenntartása túl költséges volt Esztergom érsekei nem vették tényleges tulajdonukba.

1242-ben a tatárok elhamvasztották a falakkal körülvett vízparti esztergomi polgárvárost. A Várba azonban, amelyet Bajóti Simon ispán íjászai védtek, képtelenek voltak behatolni.

Pár évvel utóbb, amikor Esztergom polgárvárosának latinusai bevándorlókkal szaporodtak, az újabb tatárjárás fenyegető rémhírére IV. Béla a Latinváros polgárságát — csakúgy, mint Győr, Zágráb, Pest polgárait (utóbbiakat az új Buda várába) — az esztergomi Várba telepítette fel. Lakóhelyükül a Várhegy északi oldalát jelölte ki, viszont ugyanekkor az érseki palota s az ekkor már érseki kápolnaként használt Szent István vértanú templom átengedéséért a Várhegy déli végén álló királyi palota donációjával kártalanította az esztergomi érseket.

Ez a III. Béla kori palota — a mai esztergomi Vármúzeum —, úgy látszik, II. Endre óta egyre ritkábban volt az udvartartás színhelye. Az óbudai Kálvin utcai királyi kastély, amelynek kezdeteit az 1220-as évekre tehetjük, egyre inkább Buda felé vonzotta a királyi udvart. IV. Béláról jegyezték fel, hogy a tatárjárás előtt itt töltötte a nagyböjti ünnepeket.

83