Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
zad fordulóján nőtt meg újra . . . Az István építkezései utáni harmadik periódust Kálmán és utódai építési tevékenységével hozzuk kapcsolatba. Ez időszakban több ízben végeztek kisebb-nagyobb alakításokat anélkül, hogy az eredeti építészeti koncepción lényeges változások történtek volna ... A legutóbbi években végzett nagy ásatás természetesen szolgáltatott adatokat a Vár III. Béla utáni életére is, nem vitatható azonban, hogy a legszámottevőbb eredmény épp a kora Árpád-kori maradványok megtalálása volt, hisz ez az időszak, amikor Esztergom neve összefonódik a magyar történelem egyik legizgalmasabb korszakának, az államalapítás körüli időszaknak történetével. A fellelt maradványok több szempontból nyújtanak új adatokat e korszak értékeléséhez.” A Várhegyen azonban nemcsak Géza fejedelem és I. István palotája foglalt helyet. Amint a magyar állam s a magyar kereszténység itt született meg, úgy a királyi s az egyházfejedelmi udvarnak is ez a hegy lett első otthona. A Vár építészete pedig kőbe vésve hirdette a magyar állam s a magyar kereszténység esztergomi megalapítását. Ennek szemléletesebbé tételéhez nézzünk körül egy kicsit úgy 1200 körül — az esztergomi Várhegyen! Amíg a már említett királyi palota a Várhegy dunai frontjának déli szakaszán helyezkedett el, addig a hegy északi részét az esztergomi érsekek palotája s az esztergomi káptalan kanonokainak otthona foglalta el. A Várhegy északi és déli része között a mai Bazilika alsó küszöbszintjénél jó nyolc-tíz méterrel magasabb, tehát bő két emelet magas domb helyezkedett el.* Ezt a dombot koronázta az István által a Nagy boldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére szentelt, utóbb számos oldalkápolnával megtoldott román kori bazilika. Tájékozódásunkhoz itt tudnunk kell: a régi Szent Adalbert- bazilika — a mai, XIX. századi Bazilikával ellentétben — beletelt templom volt. Szentélye — a maival ellentétben keletnek nézett; főbejárata, előcsarnoka a Duna felé nyílt. (Az új, XIX. századi Bazilika tengelyét — a régivel szemben - — száznyolcvan fokos szögben megfordították.) A másik tudnivaló: az a díszes főút, amely ma keleti irányból a Bazilika főhomlokzatához vezet: XIX. századi mesterséges dombon nyugszik. A régi Várhegy a mai Bazilika lép* E dombot csak a XIX. századi Bazilika alapozása előtt, az 1760-as években, majd 1822—25 táján beretválták le. 74
