Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

Utóbb S. Nagy Emese hitelesítő ásatásai azokat a - III. Béla palotája alatt mélyebben fekvő — nagy kiterjedésű, még régebbi palota- és körtemplom-maradványokat tárták fel, amelyeket Géza fejedelem és István király emeltetett a X—XI. században.

S. Nagy Emese kutatásai bebizonyították, hogy valóban e helyen állt Géza fejedelem és Szent István hatalmas méretű, a Karoling pfalzokra, a nyugati királyi palotákra emlékeztető kővára. A kutató e Géza kori palotának pompásan megmunkált, kváderekből épített, kör alaprajzú házikápolnáját is megtalálta.*

S. Nagy Emese feltárásainak eredményei alapján immáron hitelesnek kell elfogadnunk azt a középkori legendát, amely az esztergomi Várhoz (részben a most említett, írmagjáig elpusztított Szent István vértanú templomához) fűzi Géza fejedelem és István király, a pogány Vajk megkeresztelését s uralkodása színhelyét. És most már az is bizonyított: nem tévedett a kutatás, amely itt, a 300 x 150 méteres kiterjedésű esztergomi Várhegyen kereste az ország egyik első, X—XI. századi kővárát.

A Várhegyen állott Géza fejedelem házikápolnája (a Szent István ősvértanú egyháza), majd a Nagyboldogasszony, illetve a Szent Adalbert főszékesegyház, a középkori Magyarország egyik legnagyobb, évszázadokon át tovább épített és bővített bazilikája. A bazilikát I. István építtette a XI. század első évtizedeiben.

A Nagyboldogasszony, illetve Szent Adalbert főtemplom, valamint a még Géza fejedelem által építtetett Szent István vértanú temploma, a máig látható várkutat körülvevő egykori kisebb lakónegyeddel együtt nagyrészt a török időkben, teljesen pedig a mai

* Magam — 1953 és 1958 között — mint akkori esztergomi múzeumigazgató, szűkös anyagiak okán — csupán három alkalommal végezhettem kisebb ásatásokat az esztergomi Várhegy területén.

1956- ban a déli, királyi, majd érseki palotának keleti oldalán egy ahhoz vezető középkori vörös márvány lépcső szerény maradványait tártam fel.

1957- ben a keleti, hajdani főkapu felvonóhídjának kőpillérei alapozását s a kapu keleti előterének szárazárkát kutattam.

1957—58-ban a Bazilika északi oldalán, a Bazilika és a régi várpiac kútja közé eső területen a középkori érseki palota alapfalmaradványait s pincéit tártam fel, egy — nyugat felé — a várfalon át kivezető rejtekajtó járatával. E feltárásomnak részletesebb ismertetését a könyvem 87—88. lapján találja meg az olvasó.

1958. évi vári kutatásaim során mint régészeti negatívumot szögezhettem le: a vári Szent István vértanú templomának, e X. századi épületnek — annak rekonstruálható, biztos helyén — még legalsó alapozási rétegeit is megsemmisítették az 1760-as, ill. 1820-as évtized talajszintsüllyesztései során.

64