Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
Krónikáink és okleveleink egybehangzóan Géza fejedelem korához kötik a fejedelmi udvar esztergomi megtelepítését. A kútforrások ugyancsak Esztergomot mondják Géza ha, I. István szülővárosának. A Nyugattal való megegyezés szellemében választja István király székhelyéül a Nyugat felé néző Esztergomot. Esztergom tehát politikai okból s a társadalomszerkezet mélyreható átalakításának jegyében vált a korai Magyarország főhelyévé, majd három évszázadra az ország fővárosává. Ezt bizonyítják régészetünk legújabb eredményei is. A magyar középkorban, vagyis Géza fejedelem korától a török korig, Esztergom kettős — ha ugyan nem hármas — település képét mutatja. Egyiknek magva a Várhegy a király, majd az érsekség palotájával, a káptalan házával, Szent István vértanú templomával s a Vár koronájával: a Nagyboldogasszony és Szent Adalbert székesegyházával. A Várhegyhez csatlakozik a Váralja is, a — részben még ma is látható középkori falakkal övezett — későbbi Víziváros. (Ez, mint majd látjuk, 1239-ben mint az érsek városa nyer városjogot. Plébániatemplomát — Szent László tiszteletére — 1332-ben Telegdi Csanád, a nagy építő érsek emeltette.) A település másik, polgári központja a mai Belváros helyén alakult ki. A Várral szemben — a XI. századtól fogva — ezt a települést nevezték Királyi városnak. Harmadik településnek tekinthetjük — a Királyi város falain belül — az esztergomi latinusok városát. A Vár Az esztergomi Várhegyen két alkalommal, az 1930-as években, majd 1957—1968-ban végeztek nagyobb, több éves régészeti feltárásokat. Előbb Lépőid Antal, Lux Kálmán, Möller István, Gere61
