Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom régi századaiból

derekáig a visegrádi Sibrik dombon állt. Ezt a várispáni székhelyet — amelyet a közelmúltban tártak fel — részben egy római erőd romjaira építették. Amikor a tatárjáráskor templomostul elpusztult, IV. Béla a Sibrik domb közelében, a visegrádi Várhegyen királyi várként építtette fel a Salamon-tornyot s talán magát a fellegvárat is.* A pilisi erdőispánok egyben a visegrádi vár kapitányai is voltak.

A pilisi territórium középpontja — a tatárjárásig — az esztergomi királyi székhely s az esztergomi királyi vár volt. Innen indultak ki az államigazgatás szálai, itt székelt a korai dikasztérium (kormányzati központ), innen indult országszervező útjára az egyház is. A királyi megyék s a püspöki egyházmegyék adminisztrációja, a királyi adók s a papi dézsmák behajtásának szervezése hatalmas világi-egyházi apparátust mozgatott s tartott állandó országjáráson, országúton.

Ám a korai uralkodók nemcsak Esztergom királyi várát lakták, egyre-másra megépítették pilisi vadászkastélyaikat is. Egyik legjelentősebb s legrégebbi királyi nyaralónk, vadászkastélyunk Dömö- sön állt. Ez a dömösi királyi kúria már 1063-ban is ódon épület volt: a Képes Krónika úgy mondja: „a jámbor Béla király ezután betöltve uralkodásának harmadik évét, királyi jószágán, Dömösön összezúzódott beomló trónján; teste gyógyíthatatlan betegségbe esett . . . félholtan vitték a Kanizsva patakjához; ott távozott el a világból. . .”

Szent László is kedveli a dömösi kúriát. 1078-ban a németek ellen hadra kelve innen keltezi oklevelét, majd 1095-ben egyik legrégebbi vadászati jogszabályunkat is Dömösön bocsátja ki. Ebben a papok vasárnapi vadászatát tiltja el.

Utóbb a régi királyi kúria, a dömösi vadászkastély helyén alapítja meg Álmos herceg, Kálmán király öccse a dömösi Szent Margit- monostort (1107). Zajlottak itt vadászatok Almos herceg monostoralapítása után is. Ezek a vadászatok azonban néha már nem vadra mentek. Emberre!

* Visegrád — Visegrád, majd Pilis megye székhelye — Szent István és I. Endre idejétől a tatárjárásig várispáni székhely volt, de királyi székhely még nem. A királyok ezidőtt Esztergomban rezideáltak. S különös kettősség: a királyi erdőuradalom-számba menő pilisi ispánságot nem az esztergomi várispánok, hanem a visegrádi ispánok kormányozták. Amíg azonban az esztergomi váris- pánság területén voltak nemzetségi és nagyobb egyházi birtokok, a pilisi erdőis- pánság a tatárjárásig szinte korlátlan királyi vadászterület; csupán déli peremén voltak magánbirtokosok (pl. Pomázon a Kartalok).

41