Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
tehát a Dunára tekintő hegyperemen 150 méter hosszan követhette egy II. századi római kori épületrendszer maradványait. Megállapította, hogy ezt a solvai erődöt 130 körül, majd 270 táján a Duna túloldaláról betörő kvádok, vandálok és szarmaták kétszer is feldúlták. 307 körül újabb dúlás érte az erődöt, amelyet azután ismét megerősítettek. Solva mansio vári erődje — csakúgy, mint a limes többi római tábora — 410—430 körül, immár a hun hódítás idején végképpen megsemmisült. S ettől fogva a magyar államalapítás koráig nem is emeltek itt kőépületeket a táj újabb urai, a hunok, avarok. Mint említettem, a város első elnevezése a római hódítás időszakáig vezethető vissza. Az ókor rómaija ugyanis, aki időszámításunk I. századától a hunok V. század eleji hódításáig a Duna mentén védte birodalmának északi határát, Esztergom ókori városelődjét Solva mansiónak (szállásnak) nevezte. A város középkori latin neve Strigonium volt, bolgár eredetű szláv neve máig is Ostrihom.* Esztergom germán megjelölését, a Garam folyó nevével egyező Gran nevet, időszámításunk után 170 körül a város környékén hadakozó római császár, Marcus Aurelius Antoninus vetette pergamenre. O görög nyelven írt Elmélkedéseinek második könyvét „prosz tó Granua”, azaz a Garam mellett keltezte. A város későbbi, végig megőrzött német elnevezése (Gran) tehát ezzel a világirodalmi értékű művel lép a történelembe. A rómaiak számára a Dunának mint a birodalom északi határvonalának védelme élet-halál kérdése volt. Érthető hát, hogy a limesnek ezt az Achilles-sarkát sehol sem hagyták őrizetlenül. Régészeinknek az esztergomi Várhegyen állott erődítményen kívül Tát és Pilismarót között nem kevesebb mint kilenc Duna-jobbparti őrtorony helyét sikerült tisztázniuk. Látnivaló, hogy pannóniai erődláncolat ezen a tájon, a Garam, az Ipoly veszélyeztetett torkolatvidékén volt a legsűrűbb. Még 1954-ben az esztergomi határ Pilismarót felé eső egyik Duna menti hegyén, a Hideglelős-kereszt-csúcson derítettem fel egy 150 méter hosszú, 90 méter széles — a IV. század második felében épített tábor maradványait. E refúgiumból az őrség az * Az Ostrihom név eredetéről — illetve Györffy György etimológiai magyarázatáról később, könyvünk 36. lapján emlékezünk meg. 24
