Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az esztergomi vár középkori műemlékei, gyűjteményei

dolgozószobája volt. Keresztboltozatát a bolygók s az állatkor jegyei ékesítették, beszédes jeléül Vitéz érsek csillagászati érdeklődésének. A terem oldalfalának freskói a sarkalatos erények jelképes alakjait ábrázolták. Ugyanezeken a falakon megjelent a reneszánsz művészet kedvelt motívuma is: az antik diadalmenet. A hét főerény freskóciklusából korunkra négy szimbolikus alak maradt meg: a Prudentia (Bölcsesség), a Temperantia (Mértékletesség), a Fortitu- do (Erő) és a Iustitia (Igazság) allegóriája. A Fortitudo alakja a kezében XV. század végi magyar gerezdes buzogányt szorongat, míg a Iustitia-alakon, félig elrejtve, egy középkori barát alakja is megjelenik. E XV. század végi falképek mesterét kutatóink egy firenzei származású és 1494-ben Hippolit esztergomi érsek számadáskönyveiben szereplő festővel azonosítják.

Az Erények terméből, Vitéz János egykori dolgozószobájából egy magasabb szintű, előkelő ajtókiképzésű terembe lépünk. (Ennek déli falát, mint már említettük, félkörös alaprajzú hadiépítkezéssel pótolták a török korban.) Jelenleg ez a helyiség a várpalota különféle helyeiről előkerült román kori, zömmel festett kőfaragványok lapidáriuma. E teremhez egy kis kilépő csatlakozik, itt alighanem az őrség egy tagja tartózkodhatott, vagy mellékhelyiség volt. A terem díszes fogadóteremnek épült. Padlóját, csakúgy mint hajdan a kápolna és a palota minden termét, vörös márvány kőlapok borították.

Az Erények terméből egy egyszerű ajtón, majd egy kis, keskeny lépcsőn át kiléphetünk a vár bástyáin kívüli területre. E keskeny kis lépcső végén, bal kéz felé a palota legmélyebb szintjére jutunk. Itt az 1934—38. évi ásatások a várpalota legrégebbi kora román részletét tárták fel. Kis méretű, négyzet alaprajzú régi kőépület ez, amelyhez egykor nagyobb épület csatlakozott. Ezt a kis, régi bástyát, a hozzátartozó lakóépülettel együtt a III. Béla kori palotaépítkezés szüntette meg. (Ez volt az a korai maradvány, amely S. Nagy Emesének az 1960-as években végzett ásatásaiig egyedüli hírmondója volt a III. Béláénál korábbi építkezéseknek.)

Ha most e kis lépcsőn visszamegyünk a Vitéz-féle Erények termébe, e teremből egy, kívülről igen díszes kapukiképzésű ajtón át egy újabb, földszinti lakóterembe jutunk. Ez a kapu eredetileg külső épületkapu volt; a III. Béla kori lakótorony egykori főbejárata. Az előtte elhelyezkedő helyiség tehát csak később, de még a román stíluskorszak idején épült fel; a terem sarkain álló boltozathordó oszlopfők román koriak. A templomajtó díszes kiképzésével veteke236