Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az esztergomi vár középkori műemlékei, gyűjteményei
úgy vélem, ez még a XIV. századi Telegdi Csanád érsek építkezéseiből való. A kaputoronytól délre eső nagy rondella későbbi védmű. A szegletes lovagkori tornyokkal szemben ezt a kerek bástya- vagy toronytípust az a kor hívta életre, amely már ágyúk tüzével is számolt. A várépítő stratégák úgy vélték, hogy a hengeres bástyák testéről könnyebben leperegnek a tömör — vas vagy kő — ágyúgolyók, mint a szegletes, négyzet alaprajzú épületekről. A szegletes tornyok ezért a XV. századra „divatjukat múlták”. így tehát a főkapu déli ágyús bástyája a XV. század második felénél is későbbi, talán már török kori erődítmény. A kaput védő két bástyatorony között keskeny falközben vezetett az út a vár platójára, a várpalota s a templomok felé. A déli-nyugati várfalszakaszt ennek épületeivel — maga a királyi, majd érseki várpalota erősítette. A várpalota épületfalai kiszaladtak a várfalakig, így a palota maga s magja, a Fehér-torony (az újkorban Lipót-bástya) is szerves része, sőt egyik kulcspontja az erőd- rendszernek. A várpalota így valóságos casaforte: erődház. A Duna felé emelkedő várfalszakaszt észak felé - közvetlenül az északi nagy rondella előtt — egy gyalogos kapu s annak védműve tagolja. Innen a hegyoldalon át gyalogút — a már említett Macskalépcső — vezetett le a Vízivárosba, a mai Prímási palotába. Fenn kis tornyocska, lejjebb romjaiban álló félkörbástya védte ezt a régi gyalogkaput. A Garam-torokra tekintő északi nagy rondella alakjánál fogva, tipológiailag szintén a középkor végéről vagy a török korból eredő építmény. Az erődrendszer északi szakaszának kulcsa. Ide köt be a hegyoldalon át a Dunáig, illetve a Víziváros falrendszeréig lefutó oldalbástya (cortina), az alsó, úgynevezett Vízvár (avagy Veprech- torony) védműve. Az északi rondella — ha ebben az állapotban török kori épület is — helyén bizonyosan egy — valószínűleg négyzet alaprajzú — bástya állt a középkorban is. Ez az északi rondella — valaha belül ágyútermekkel tagolt erőd — hegyi megfelelője volt a vízivárosi, már 1239-ben is említett Veprech-toronynak, a Vízvárnak. Magának az erődrendszernek ezt a szakaszát úgy és azért építették ki, hogy a Veprech-torony belsejében fakadó forrásokból is vizet nyerhessenek. Kezdetben a várpiac közepén máig meglévő várkú- ton kívül innen hordták fel a várba a Veprech-torony forrásainak tiszta ivóvizét. 221
