Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
amikor Nagy Lajos, nápolyi hadjárata idején, négyszáz arany hadiadót rótt rájuk, elpanaszolták: inkább megszöknek az adó elől, más városokba vándorolnak. Az érsekek városa A Vár és a vártemplom építését Telegdi érsek örökén unokaöccse és utóda, Vásári Miklós (1350—58), ez a nagy műveltségű diplomata és könyvgyűjtő, majd később Demeter bíboros-érsek (1379— 87) folytatta. (Ezekben az időkben élt Esztergomban Küküllei János, Nagy Lajos király tudós történetírója; értékes könyveit 1397 körül a főszékesegyházi könyvtárra hagyta.) Kanizsai János esztergomi érseksége idején (1387—1418) Esztergom vára újra nehéz napokat látott. 1401-ben ugyanis Kanizsai állt azoknak a báróknak az élére, akik Zsigmond önkényuralmának ellenszegültek, s a királyt börtönbe vetették. 1403-ban Stibor vajda, a kiszabadult Zsigmond gátlástalan hadvezére elfoglalta a Várat és a várost; Esztergomban ezúttal királyi őrséget helyeztek el.* (Zsigmond később Kanizsait, kibékülésük után, a legmagasabb birodalmi rangok egyikére emelte: 1417-ben a német-római birodalom főkancellárjává nevezte ki.) Zsigmond király 1435-ben honvédelmi törvényével szabályozta az országlakosok hadkötelezettségét. Ettől az időtől fogva háború esetén — ha meghordozták ama véres kardot — Esztergom érseke köteles volt két bandériumot, a középkor végén kétezer embert lóra ültetni. Az esztergomi érsekek sorából kiemelem és felidézem a talán legnagyobbnak, Vitéz Jánosnak alakját. Öt a kor európai mértékével mérve láthatjuk illendő helyén. * Ennek emlékeként őrzi a Vármúzeum Zsigmond király vörös márvány címerét. 183
