Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

Esztergom második virágkora

A XIV. század első évtizede mind Buda, mind Esztergom számára véres eseményekkel kezdődött. Míg a cseh Vencel, majd a bajor Ottó pártjára állott Buda várát csak 1307-ben, csellel tudta megszerezni Anjou Károly, aki fővárosát a szabadságukért küzdő polgárok máglyafüstjei közepette foglalta el, addig az esztergomi várat a Németújváriak, majd Vencel cseh királynak, az ifjú Vencel-László magyar király atyjának katonái kerítették kezükbe. A Szent Adalbert-főtemplomot feldúlták, kifosztották a kincstárt, tönkretették a levéltárat.

És ami még súlyosabb veszteség volt: évekre megakasztották Esztergom körül a békés mezőgazdasági munkát, mérhetetlen szenvedést zúdítva a jobbágyságra. Vencel cseh király végül is visszavitte kishát, Vencel-László magyar királyt Prágába, de a magyar koronát is, s a királyi és az esztergomi kincstár számos remekét.

A háborús épületkárokat Telegdi Csanád érsek (1330—49), a nagy építő állíttatta helyre. A romladozó bazilikát újjáépíttette, és

52. Oroszlános freskó a várkápolnából, XII. század, vége