Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom régi századaiból
Az egymástól 10 —20 km távolságra lévő nagyobb erődítményekben jelentős számú katona állomásozott. Az erődök egy részének római kori nevét is ismerjük: Solva—Esztergom; Castra ad Herculem—Pilismarót; Cirpi—Dunabogdány; Ulcisia Castra— Szentendre —, de ilyen római erődök, refúgiumok álltak még a Hideglelős-kereszt-hegycsúcson és a visegrádi Sibrik-dombon is. (Még az 1950-es években derítettem fel az Esztergomhoz tartozó Hideglelős-csúcs elfeledett erőd- és útrendszerét; lábánál a Duna- parton a kisméretű őrtornyok, ún. burgusok láncolatával. Utóbb pedig — régészeti leletekkel s máig álló római kori kőfalak tisztázásával — azt is bebizonyíthattam: a közeli Dömös átellenében lévő Szent Mihály-hegy ún. remetebarlangjai sem mások, mint egy római kori, Duna-balparti erődnek a maradványai.) A hegyi erődök, a castrumok és a refúgiumok alatt kisebb települések keletkeztek, s a Duna-partot, a római birodalom limesét tájunkon — helyenkint alig egy-két kilométeres térközökben — parti őrtornyoknak (burgusoknak) szoros láncolata kísérte. Ezeket a Duna menti, kőből épített, emeletes őrtornyokat - amelyeket Soproni Sándor és Horváth István járt be és mért fel — úgy építették a pannóniai légiók építőmesterei, hogy azok egymásnak látótávolán belül estek. így aztán nappal zászló- és füst-, éjjel fényjeleket adhattak egymásnak. A kódolt jelrendszer igen gyorssá tette a rómaiak hírközlését. De ugyanezt az ókori morzét- ennek lehetőségét — ügyelhetjük meg akkor is, ha például felmegyünk a visegrádi Várhegy csúcsára. Innen — a kiugró, balparti Szent Mihály-hegy nyerge felett — egyenes a rálátás az esztergomi határhoz tartozó Hideglelős-kereszt-csúcsra. Ha pedig a Hideglelős-kereszten tüzet gyújtunk, annak fénye mind a visegrádi, mind az esztergomi Várhegyig ellátszik. Az ókorban, a római időkben mindhárom csúcson — a visegrádi Várhegyen, a Duna fölé meredő, Dömössel átellenes Szent Mihály-hegyen, a Hideglelős- kereszt-csúcson s az esztergomi Várhegyen — egy-egy római erőd és megfigyelőhely állt. A rómaiak limesének egyik ütőere a Duna menti nagy hadiút volt. Ennek maradványait — a Búbánat-völgy és Basaharc között, valamint a Hideglelős-keresztről e két irányba levezető hegyoldalon — megtaláltuk. (A Hideglelős-kereszt-csúcstól a Búbánat-völgybe egy máig használatos római kori szerpentin út vezetett le.) De nemcsak a Duna mentén épült ki a római hadiút. Kövezett, jól megépített út kötötte össze a pilismaród erődöt (Castra ad HerculeVÁRG VTAR 17
