Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

hajókon utazó kereskedők is kötelesek voltak útba ejteni. A XIII. század második felében, amikor a királyi udvar Esztergomból Budára költözött át, éppen az esztergomi útkényszer megszegése miatt támadt per Buda polgárai és Esztergom vámjogot birtokoló egyházi intézményei között.

A központosított állam III. Béla uralkodása után, amely Esztergom első fénykorát jelentette, fiai kezében mindinkább a feudális anarchia felé sodródott. Bár a XIII. század elején még fel-felcsillant a hajdani nagyhatalom gyengülő visszfénye, III. Béla fiainak testvérviszálya, Imre király (1196—1204) küzdelmei a testvérével, a papsággal és az egyházzal már a királyi hatalom elerőtlenedésére vallottak.

Esztergomban töltötte Géza herceg— III. Béla öccse — tizenegy évi várfogságát. És ugyancsak az esztergomi vár börtönébe került az Imre királlyal szembeszálló Endre herceg is, a későbbi II. Endre (1205—35) király. Az a tény pedig, hogy Bánk bán palotaforradalma alkalmával a királyi levéltár is megrongálódott, arra mutat, hogy talán nem is a Piliserdő, hanem maga az esztergomi vár volt a Gertrúd elleni gyilkos merénylet színhelye. Az 1213. évi palotaforradalom mindenesetre kiterjedt az esztergomi királyi udvarra is; a királyi levéltárat ugyanis aligha vitték el a pilisi vadászatokra s nyaralókba.

Imre halála után elmélyült a küzdelem II. Endre és az esztergomi érsekek között. Alighanem erre a korra esik II. Endre budai (ma: Óbuda, Kálvin utca) palotaépítkezése. Ez már a következő főváros, Buda térsége jelentőségének növekedését és az udvar áttelepülési szándékát jelezte.

II. Endre fia, IV. Béla (1235—70) megkísérelte a hatalom központosítását. Keményen szembeszállt az oligarchiával, de minden törekvését derékban metszette el és semmisítette meg az 1241 —1242. évi tatárjárás.

A tatárok Esztergomban

A Sajó menti Muhi-pusztán elhullott a király seregeinek színe- virága. A csatában odaveszett Mátyás esztergomi érsek is, hadával együtt. így aztán a XIII. század derekán megsemmisült Esztergom virágzó városélete is, híres kőpalotáival.

167