Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

volt. Még egy, ugyancsak Karoling mintájú jogforrást jelentett az, hogy Esztergom érseke a „király káplánja”, a „király plébánosa”. E jogforrás okán minden királyi alapítású egyház — monostor és az összes ún. királyi kápolna* a hajdani nagyország területén az esztergomi érsek — és nem a területileg illetékes megyéspüspök — egyházi joghatósága alá tartozik. (Ennek élő, ma is érvényes emléke például az, hogy Nagy-Budapest mai egyházai is az esztergomi érsekség — és nem a veszprémi vagy a váci püspökmegye- egyházai. Hiszen a mai Buda és Pest s a régi peremtelepülések mind „regia capellák”, királyi szolgálónépek plébániái voltak. S szaggatott — diszkontinuus — történelmünkben: egy nyolc— kilencszáz — helyenkint, például Óbuda és Pest egyházai esetében ezeresztendős — állami-egyházi jogszokást őriznek.)

Uralkodóvá vált az a szokás is, hogy királyaink mindenkor koronázási földadományban részesítették az esztergomi érseket. Az esztergomi egyház a középkori Magyarországnak — a király után- legnagyobb birtokosává lett.

Jelentőségét növelte az is, hogy az egyház már akkor is pénzzel gazdálkodott, amikor a királyi birtokok szerkezete még a terménygazdálkodáson alapult. Az érsekre viszont súlyos hadi kötelezettségek is hárultak: Mátyás érsek a tatárjáráskor a muhi csatatéren, Szálkái László érsek pedig a mohácsi síkon kétezer lovasból álló érseki bandériuma élén halt hősi halált.

Az esztergomi érsekek a XIII. századtól, pontosabban 1270- től** fogva — egészen 1867-ig — Esztergom vármegyének mindenkori főispánjai lettek.

A korai állam- és egyházi igazgatás is szoros kölcsönhatásban fejlődött ki Esztergomban. Az esztergomi főkáptalan, majd az esztergom-szentkirályi keresztes kolostor fontos jogi fórum: oklevélkibocsátással foglalkozó hiteles hely.

A város politikai és gazdasági súlyát növelte az, hogy I. István és utódai itt hozták és hirdették ki az ország törvényeit.

I. László és Kálmán király törvényeiből tudjuk, hogy a királyi megyék ispánjai évente Szent Mihály napjára Esztergomba szállí* Ez nem a király házikápolnája, hanem minden, a király földesurasága alá tartozó királyi plébánia.

** Ez az 1270. évi adat is mutatja: ekkorra már Buda a végleges székhely, immár nincs szükség arra, hogy az 1249-ben amúgy is az érsekeknek adományozott esztergomi várat királyi ispán ügyelje.

164