Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
nyilvános fürdőjét nyitották meg. Mellette „ispotályt” (kórházat) is építettek. III. Bélának Esztergom történetében korszakalkotó építészeti alkotásai szervesen illeszkednek bele egy nagy és átfogó művelődés- történeti összképbe. A kép mozaikjai: a királyi kancellária újjászervezése, az írásbeliség intézményesítése, a kor élenjáró francia műveltségének hazai meggyökereztetése, Anonymus történetírói munkája, az esztergomi kódexíró műhely felvirágoztatása, magyar diákok párizsi és oxfordi tanulmányai. Utóbbiak közül többet név szerint is ismerünk: egyiküket, Nicolaus de Hungáriát tanulmányaiban nem kisebb férfiú pártfogolta, mint III. Béla (nejének) sógora, Oroszlánszívű Richard angol király. De név szerint ismerjük Elvi- nus mestert, III. Béla királynak azt a klerikusát is, akit a király az új muzsika, a többszólamú zene elsajátítása végett küldött Párizsba. A királyi jövedelmekről készített kimutatás, amelyet III. Béla király második felesége — Capet Margit francia királylány - kezének megkérésekor állíttatott össze, azt mutatja, hogy a kor Magyarországa s az esztergomi udvar fénye szilárd gazdasági alapokon nyugodott. III. Béla király jövedelmével akkoriban úgy vélik — csak a bizánci császáré, a francia és az angol királyé vetekedett. A tatárjárás előtti Esztergomot eleven, pezsgő gazdasági élete rangban valamennyi más városi településünk fölé emelte. A királyi udvar jelenléte nemcsak a kereskedelmet serkentette, virágzó kézműipart is fejlesztett. Az ötvösök, takácsok, posztósok, szabók, vargák, kovácsok, fazekasok, mészárosok, molnárok, serfőzők sora szolgálta a királyi és érseki udvart, a környékbeli kolostorokat és a város polgárait. A Várhegyen kibontakozó új királyi palota építéséhez behívott idegen mesterek művészetét hazai kép- és kőfaragóink is elsajátították. Az egyház hatalmának megerősödése azonban Esztergom korai várostörténetében is visszatükröződik. III. Béla, majd fia, Imre ugyanis a városi birtokokon felül fokozatosan az egyház kezére juttatta a királyi városnak azokat a régi kiváltságait, amelyek azt hajdan az ország első és leggazdagabb városává tették. Ekkoriban került egyházi kézre az esztergom-kakati (párkányi) királyi vám, majd az esztergomi piac vámjoga is. Ez a piac-, illetve vásárvámolási jog később a hajdan irigyelten kiváltságos esztergomi polgárságot évszázados harcba sodorta az esztergomi egyház uraival. Ez a küzdelem egyik fejezete azoknak az 162
