Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Esztergom a magyar varosok élén
kodása idején újabb építkezések mentek végbe. 1108-ban készült el öccsének, Almos hercegnek Szent Margit tiszteletére emelt dömösi monostora. A XI. század végétől mind gyakrabban érintették Magyarország fővárosát a Nyugat-Európából a Szentföldre tartó keresztes hadjáratok. Jóllehet királyaink nemegyszer megtagadták az átvonulást egyes, a kereszt jelét rablásra használó gyülevész hadaktól, sőt Kálmán és utódai kemény kézzel széjjel is verték őket, mégis a vezér túszul adása mellett átengedték a híres Nincstelen Waltert (Walter von Habenichts), majd Bouillon Gottfried — Győrszentmárton (Pannonhalma) felé vonuló — lovasseregét. 1147-ben átvonul Esztergomon VII. Lajos francia király Szentföldre tartó hadserege is. II. Géza király a Szentföldre készülő francia királyt és feleségét már igen barátságosan fogadta. VII. Lajos erről az ünnepélyes esztergomi fogadtatásról még a Frankhon kormányzásával megbízott, híres Sugerius Saint-Denis-i apátot, a nagy építőt — „Frankhon atyját” — is tájékoztatta. VII. Lajos francia király örömmel fogadta Géza újszülött kisfiának keresztapai tisztét is. (VII. Lajos leánya, Capet Margit utóbb Géza magyar király fiának, III. Béla királynak felesége, s így Esztergom lakója lett.) A francia királlyal Magyarországra érkező Odo de Diogilo apát feljegyezte: Esztergomba „sok tartomány gazdagságát viszik hajón . . .” 11 72-ben Well'Henrik szász herceg keresztes serege érkezett Esztergom alá. Bécsben csatlakozott hozzá Henrik osztrák herceg is, III. István apósa. A magyar király követe, Florentinus már az országhatáron várta, s ünnepélyesen fogadta a Dunán érkezőket. Azonban alig érkeztek Esztergomba, III. István király 1172. március 4-én hirtelen, fiatalon meghalt. A temetést s a nagy fogadtatást így Lukács esztergomi érsek rendezte meg. István királyt — a szokásostól eltérő módon nem Székesfehérvárott, hanem — Esztergomban helyezték örök nyugalomra. Utána öccse, III. Béla foglalta el a trónt, s ezzel Esztergomra újra napfényes napok virradtak. 1189-ben Barbarossa Frigyes császár (1125—90) keresztes hadai haladtak át III. Béla (1172—96) Magyarországán. Esztergomi fogadtatásukról két szemtanú is beszámolt. Egyikük, Arnold lübecki püspök, Barbarossa kísérője, ezeket írta a magyarországi átvonulásról: „ . . .Midőn pedig a császár úr abba a városba ért, amelyet 159
