Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Esztergom a magyar varosok élén

Láttuk: a X. századtól Esztergom az állam- és az egyházigazgatás főhelye lett. Egyben színterévé vált a régi és az új társadalomszervezet, a nomád törzsi rendszer és a hűbéri rend, a pogány és a keresztény világ nehéz harcainak.

Az országszervezés területi kiindulópontja Esztergom volt. Esztergom környékére telepítette német lovagjait L István, hogy külföldiekből álló, nehéz fegyverzetű elithadseregével meghódoltassa az országot. Hont és Pázmány német lovagok — az utóbbi Pázmány Péter őse — akkor nyerték el Esztergom és (az egyikükről, Hontról elnevezett) Hont vármegyei birtokaikat, amikor 998-ban a felnégyelt Koppány tetemének egyik negyedét az esztergomi városkapura szegezték.

Ide telepítette István király egyházi fejedelmét, az esztergomi érseket.

Géza fejedelem korától a tatárjárásig, három évszázadon át a magyar királyok Esztergomból kormányozták az országot. Ezek a századok a város történetének az országos történetet irányító emlékezetes időszakai.

A XI—XII. századi Magyarország az európai gazdasági élet és művelődés szintjén állt.

Ebben az időszakban Esztergom és Magyarország az európai történet jelen idejében élt.

A korai századokból

Láttuk: ma úgy véli a történetíró, 997-ben István fejedelem házasságkötése Gizella királynéval Esztergomban megy végbe. A X XI. század fordulóján kezdték meg az esztergomi királyi székhely, a Királyi város és a Szent Adalbert-bazilika építését. Boleszló lengyel fejedelem ekkori esztergomi látogatása pedig — amelynek során I. István és Meskó, Boleszló apja, szövetséget kötött — hosszú sorát nyitotta meg azoknak a korai középkori esztergomi királyláto157