Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
47. Keresztes sírkő Esztergom, határából, XII. század tiszteletére épült. A másik kettő közül a Szent Mihály arkangyalé alighanem temetőkápolna volt, hiszen Szent Mihály a holtak égi védője. Kovácsi harmadik templomának védőszentje Szent János evangélista volt. (Mindhármat 1270-ben említik.) A várossal délről határos Szent Pál falut plébániatemplomának védőszentjéről, Szent Pálról nevezték el. (1231-ben a templom már áll.) A keresztes, ispotályos lovagok a XII. század óta kimutathatóan honosak Esztergomban s annak peremein. Ismeretes a Szent Lázárkolostor, a Szent Lázár-rendi ispotályosok otthona. Tudunk egy Szent István protomartír tiszteletére szentelt, 1272-ben említett keresztes kolostorról is. A stefanita keresztesek XII. századi alapítású háromhajós temploma és főkolostora, Szent István király tiszteletére a korábban Abonynak nevezett Esztergom-Szentkirályon állt. Ugyanitt megemlékeznek egy Szent Balázs- s egy — 1294-ben lerombolt — Szent András-kápolnáról is. A Szentkirályhoz kapcsolódó Zsidód nevű falucskának önálló plébániatemploma volt, Szent Tamás tiszteletére. Ez a templom 1329-ben elpusztult. Az Esztergom s Dorog közt elterülő síkság néhány eltűnt falujának középkori egyháza volt Bilién a Szent Margit-egyház, Bajon éi 152
