Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

— a városegyesítés után kialakult — területnél is nagyobb volt.

A Duna mentén kelet felé a mai Szamár-hegy s — a nevében valamely régi szomorúság emlékét őrző — Búbánat-völgy mellett épült fel Zamárd. Ezt már 1205-ben népesebb helyként említik. Előbb a tihanyi apátság birtoka volt, majd az esztergomi érseké. A török korban elpusztult.

Az ehhez közel eső Akospalotája — az ún. Lipót-szikla alatt 1288 előtt az Akos-nemzetség birtoka volt. Később Kanizsai János érseknek, Zsigmond birodalmi főkancellárjának tulajdonába került. Akospalotája utóbb egy érseki vadaskert központjává vált. A XV. században Vitéz János, majd Bakócz Tamás építtetett itt nyaralót. A palota és a település feltehetőleg szintén a török korban pusztult el.

Akospalotája román kori egyhajós plébániatemplomának és Vitéz, illetve Bakócz érsek reneszánsz stílusú nyaralójának romjait az 1890-es években a tudós Knauz Nándor püspök tárta fel.

A Zamárd-hegy környéke a XIII. század elején Déda ispán birtoka; a hegy alatt fekvő kis Duna-szigetet máig Dédai-szigetnek nevezik.

A Párkánnyal, a hajdani Kakattal, a mai Stúrovóval* egybeépült Nána, Nána ispánnak, a királyi udvarnokok 1184-ben említett mesterének személynevét őrzi.

Az esztergomi Fürdő szálló fölé emelkedő Szent Tamás 1895-ig éppúgy önálló község volt, mint Szentgyörgymező. A Canterbury Szent Tamás emlékét őrző hegyen a XII. század végétől vagy a XIII. század elejétől fogva a prépostság épületei álltak; utóbb a törökök emeltek itt kisebb erődöt.**

A XIII. század végén önálló helységekként említik Libádot és Pechent is. Mindkettő a Szent Tamás-hegy északi lejtőjének vidékén kereshető. Az Örmény nevű faluról, Hévízről és Kovácsiról már korábban szóltam.

Közvetlenül az esztergomi városfal déli szakasza előtt — a Hősök

* A középkori Kákát török kori elnevezése: „Dzsigedelen Parkani” (azaz: Májlukasztó erőd) volt, a törökök itteni palánkváráról. E török elnevezés második elemét vették át eleink is, így lett Párkány a túlféli falu neve. L’udovít Stúr politikus, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője vezetéknevéről — Stúrovónak nevezik.

** A Canterbury Szent Tamás vértanú nevét viselő hegyen, a prépostság romjai helyén a törökök 1594-ben, Balassi Bálint halála évében építették fel „Tepe- delen”-nek (Koponya-lukgatónak) nevezett erődítésüket.

147