Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
a Zeniapalotájára, s azt, a káptalan ellenében, nyomban visszakapta. A király elismerte Endre tulajdonjogát, s ő István nevű öccsével együtt 1330-ig zavartalanul birtokolta e palotát. Az épületet 1330- ban István ispán, Walter fia, esztergomi rokonainak, a latin Rubinus-ivadékoknak engedte át, akik e palotát a következő évben már Csór nembeli Tamás csókakői várnagynak, Nagy Lajos király katonai nevelőjének adták el. A Zeniapalotája vételára az 1330— 31. évi szerződés kötésekor 500 márka súlyú ezüst volt.* Csór Tamás mestert 1331-ben szabályosan beiktatták, s az épület birtokára királyi hozzájárulást is szerzett. Az épület különleges fontosságára mutatnak ezek a királyi hozzájárulások, amelyektől a Zeniapalotája esetében az akkori joggyakorlat sosem tekintett el. Csór barnás — aki pályafutása során királyi főajtónálló, liptai, turóci, körösi ispán, csókakői, gesztesi és óbudai várnagy volt 1352-ben esztergomi házában, a Zeniapalotájában magát Nagy Lajos királyt is vendégül látta. A palota megszerzése után, annak szomszédságában több házat is megvett, majd pedig a mai esztergomi Előhegy vidékén megvásárolta Bertold királyi orvos Borkút nevű szőlőjét és Perecsény szőlőt is. Csór Tamás, adataink szerint, a Zeniapalotája utolsó magánbirtokosa. Nem tudjuk, hogy eladás, valószínűbben ajándékozás vagy hagyaték útján kerültek-e esztergomi jószágai az 1360—67 közötti időben a garamszentbenedeki konvent birtokába. 1367-ben Borkút már a konvent tulajdona volt. Egy 1462. évi oklevél arról tudósít, hogy Bonomiai Miklós garamszentbenedeki apát az apátság két esztergomi jószágát, a város főterén álló „Zeniapalotaiá”-t és Borkút szőlőt Jazondorffi András bérletébe adta. Mivel pedig Bonomiai Miklóst 1410 és 1438 között találjuk a garamszentbenedeki főapáti székben, e bérbeadási jogügylet is a XV. század első harmadára esett. A Zeniapalotája még 1490-ben is — gyaníthatóan a mohácsi vészig — a garamszentbenedeki apátság birtoka; az épületet ekkor, 1490-ben, az apátság tiltakozása mellett, Esztergom Királyi város polgárai foglalták el. Az épület török kori sorsáról semmit, újkori sorsáról keveset tudunk. Maradványa, vagy az annak helyén emelt, egyemeletes, két saroktornyos épület a XVIII. század első felében, egészen a mai Széchényi téri Bottyán-ház városházaként való megszerzéséig Vá* 500 márka = 122,5 kg ezüst 145
