Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
I. Istvánt a XIX. századi Sas-vendéglő vagy Sas-kaszárnya (ma Széchényi tér, Járásbíróság) kútjának vizével — vagyis az egykori Zeniapalotája kútjának vizével keresztelték volna meg. 1892-ben Récsey Viktor tárta fel az 1202-ben már fennállott esztergom-királyvárosi Szent Lőrinc-plébániatemplom maradványait, amelyről okleveleink sora tanúsítja: igen közel esett a tőle délebbre fekvő Zeniapalotájához. Újabb íróink közül Pór Antal, Balogh Albin, Pleidell Ambrus, a berlini Konrad Schünemann, majd immár az 1934—38. évi esztergomi várásatások régészeti eredményeinek birtokában Gerevich Tibor foglalkozott e román kori palota történetével. Munkájuk nyomán az a — Esztergom egész városfejlődését döntően meghatározó — vélemény alakult ki, hogy e korai s mindvégig csak királyi hozzájárulással elidegeníthető épület a X XII. században tán a fejedelem, majd a királyok esztergomi lakóhelye, rezidenciája volt. S a Zeniapalotája csak akkor került magánkézre, amikor III. Béla király a XII. század végén megépíttette az újabb királyi rezidenciát az — addig csak egyházi tulajdonú — esztergomi Várhegyen. A török korig sűrűn említett „Zeniapalotaia”, mint maga a középkori Királyi város is, a XIV—XVII. században súlyosan megrongálódhatott, bár meglepő tény az, hogy a „Zeniapalotaia” valószínű helyén, a mai Széchényi téri Járásbíróságnak akkor még a Kis-Dunáig terjedő telkén, Fr. B. Werner 1710—1715 körül készült metszete még egy két saroktornyos, egyemeletes épületet, a török utáni Városházát jelzi. A XVII. század végén s a következő elején ez az emeletes épület volt az esztergomi Városháza — a későbbi Sas-vendéglő, majd Sas-kaszárnya. A Zeniapalotájával, a kora középkori esztergom-királyvárosi királyi lakóhellyel kapcsolatos értékelést 1938-ban Lépőid Antal gyökerében támadta meg, a Várhegynek tulajdonítva Géza fejedelem palotáját s István király születése helyét. Lépőid elméletét S. Nagy Emese ásatásai igazolták. Adataim három irányban kívánják bővíteni a Zeniapalotájára vonatkozó eddigi ismeretet. Az egyik az épületnek a XIII. századra kialakuló nevével, másik középkori birtoklástörténetével, harmadik helyrajzával kapcsolatos. Ismeretes az a III. Béla kori adat, amely szerint — közelebbről meg nem határozott esztendőben — a király „Scena ispán házában, a tölgyfa alatt ülve” („in domo Scene comitis sub quadam quercu 141
