Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
kok városrésze. E városrész utóbb fokozatosan a káptalan, a káptalani udvarnokok városrészévé alakult. A káptalan XIII. századi térhódítása következtében állhatott elő az a rendkívül furcsa, a várostörténetben szinte egyedülálló eset, hogy a város polgársága a káptalani városrészben, tehát nem a saját területén építi fel a Városházát. 1284-ben a káptalan esztergom-városi vámszedő házát „a Város ítélő házának felépítése végett” („pro edihcatione domus iudicalis civitatis”) oly feltétellel engedi át a latin polgárokból álló tanácsnak, hogy azok — feladva legjelentősebb kiváltságuk egyikét — alávetik magukat a káptalan piacvámjának. Sőt: ők maguk segítenek a vám behajtásában. Amit is ha elmulasztanának, azonnal vissza kell hogy adják a Városházát, egyben 100 márka ezüst kárpótlást is űzetnek. Ezen a városalakuláson az esztergomi Vár s az alatta 1239-ben városjogot nyert Érseki, Vízi- (a XIV. századtól Új- vagy Német-) város sorsa kívül áll. Területileg is több száz méter választja el ezt a két, fallal körülvett várost egymástól. A Királyi várost, a latinusok és udvarnokok kétplébániás, két kerületű városát viszont már a XIII. század első felében közös fal veszi körül. A Királyi város belső területi elhatároltsága éles: udvarnok nem lakik a Latinvárosban. Latin nem lakik az előbb királyi, majd káptalani udvarnokok városrészében. A város joghatóságát, a tanács tagságát, mint okleveles emlékeink — a Vicus Latinorum pecsétjével egybehangzóan — mutatják, egészében a latinusok alkotják; a királyi udvarnokoknak nincs polgárjoga. Iparos a latinusok közt kevés akad; főfoglalkozásuk a távolsági kereskedés. Külön kiváltságos, de udvarnoki réteg a pénzverők társadalma. Az előkelő, gyakran comesként (ispán) említett latinusok között azonban legfeljebb pénzverő kamaraispán akad. Pénzverő, ötvös — soha. A latinusok az okleveles gyakorlat kezdetétől, a XIII. század elejétől a város falain kívül mind több és több közeli s távoli földbirtokot is szereznek. Birtokszerző csoportjuk, ebben a relációban, az akkoriban kialakuló nemesi rendével azonos: feudali- zálódnak. A latinusok eredetkérdése régi problémája a magyar várostörténetírásnak. Zágráb, Székesfehérvár, a XIII. század eleji Buda mellett Esztergom ezeknek a korai, kiváltságos városlakó polgároknak az országos főhelye. Pór Antal egyik munkájában arra mutatott rá, hogy a XIII. 137
