Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

A Szent Lőrinc-plébániatemplom romjai az esztergomi Széchényi tér nyugati oldalán

tulajdonából a káptalanéba. A város déli részét — a mai Városház, a Bottyán-ház környékét — azonban szilárdan kezében tartotta Esztergom város latin polgársága. Mégis: az esztergomi káptalan lassan társtulajdonosa lett a királyi földesúrnak, illetve az ország legnagyobb szabadságát élvező esztergomi polgárságnak.

Sok későbbi keserves küzdelem csírája rejlett az egyháznak ezekben a városi terület- és jogszerzéseiben! S a jogszerzések a XIII. században és azután is, egyre csak bővültek, szélesedtek. Talán akkor kezdődtek, amikor 1156-ban II. Géza-Magnus király az uralkodót illető — Erdélyből érkező s a kakati (párkányi)- esztergomi révnél átvett - sókockákat, száz sótömb kivételével az esztergomi érsekeknek engedte át. A XIII. századra pedig már az

134