Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)
Az Árpád-házi királyok székvárosa
kemence paticsmaradványait, mind pedig a — kemence padkáját és tűzterét körülvevő — könnyűfém-olvadékokat. A kemence relatív kronológiájának meghatározására a templombelső legalsó sírrétege szolgál. Ez azt bizonyítja: a fémöntőkemence a XI. század elejénél korábban működött. Az esztergom-kovácsi — régebbi és újabb - ásatások eredményeit nehéz egységesíteni. A feltárt homlokzati alapfalak az épületnek - legjobb esetben is — mintegy egyhatodát teszik ki; a 17 méter széles, kéttornyos homlokzat mögött az aranymetszés alapján egy 35—40 méteres hosszházat-szentélyt kell feltételeznünk. Azonban mindez — feltehetően az előtérnél még gazdagabb mellékletéi sírokkal — a kutatás számára a vasút dombja miatt, egyelőre megközelíthetetlen. így végeredményben még azt a kérdést sem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy a templom belsejében s a mellette talált XI. századi földsírok korábbiak vagy későbbiek-e a templom építésénél? A homlokzati alapfalak kötőanyagában ugyanis találtunk emberi csontmaradványokat. Am ugyanakkor a legalsó sírréteg tetemei mind a templombelsőben, mind annak északi falán kívül hozzásimultak magához az épületfalhoz. A néhány ilyen helyzetű sír elhelyezése azt mutatja, hogy a kemence koránál későbbi, legrégebbi temetkezés már a templom megépítése után következett be, s ez a templomot a XI. század elejére datálná. Az ugyanis nem képzelhető el, hogy a kőfalak alapozásakor e sírokat meg ne bolygatták s a gazdag leleteket el ne rabolták volna! (Egyébként erre mutat az is, hogy a keletek sírok mindenütt mértani rendben követik a templom keletelését; a templom irányához igazodnak. A legalsó sírréteg szintje a templomnak — a vasúti töltés oldalában még elért padlója alatt másfél méteres mélységben helyezkedik el; ez a középkori temetések átlagmélységének megfelel.) A kovácsi templomromtól délre 1956 nyarán Szabó György, az Országos Történeti Múzeum munkatársa XI—XII. századi lakóházak maradványait tárta fel. Mivel ő 1956-ban elhagyta az országot, a magamét kiegészítő adatait nem ismerem, s azokat így nem is ismertethetem. Nincs kezemben az általam feltárt mintegy százhúsz — a soros temetkezéssel nagy részben feldúlt — vázmaradvány embertani elemzése sem. A fémöntőkemencét — archeológiánknak és technikatörténetünknek ezt az unikális emlékét — annak in situ kiemelése helyett, anyagi okoknál fogva, 1955-ben sajnos vissza kellett temetnem. Az 126
