Zolnay László: A középkori Esztergom (1983)

Az Árpád-házi királyok székvárosa

XI. századi gyűrűk a Szent Sír jelképével (Esztergom-Kovácsi egyik sírlelete)

Tárgyunk szempontjából elsősorban a kovácsi ásatások korai, legalsó, I. István, Orseolo Péter és I. Endre dénárjaival jól datálható sírmellékletei érdemelnek különös figyelmet.

Közülük két XI. századi dénárral datált sír gyűrűmellékletét emeljük ki.

A 68. számú, I. István király dénárjával datált földsír forrasztásos technikával készült ezüstdrót gyűrűje a Lombardiából és Franciaországból ismert meroving gyűrűtípusok rokona: az oltársátor motívum stilizált megjelenése a XI. századi, Szent István kori magyar emlékanyagban. A gyűrű abroncsára forrasztott, gömb végződésű kúpok háztetőszerűen metszett hegyikristályt fognak körül. Analógiáit 1955-ben — még az esztergomi gyűrű ismerete nélkül — a zágrábi Zdenko Vinski dolgozta fel és oldotta meg a Tkalcié-emlék- könyvben. A gyűrűs sírleletet, az említett I. István-dénáron kívül S-végű hajfonatkarikák kísérték.

A 79. számú — ugyancsak a legalsó sírrétegből származó - földsír is igen gazdag mellékletekben. A tetem nyakán egy tizenhét ametiszt- s egy pasztagyöngyből álló nyaklánc volt; halántéktájon két egyenes végű, ezüst hajfonatkarika. A vállnál I. István ezüstdénárja; csont síp a deréktájon, ugyanitt két lapos bronzlemezke töredéke s ezüstgyűrű a tetem medencéje felett összekulcsolt kéz balján.

Az ezüstgyűrűt, kérésemre, László Gyula elemezte és vizsgálta meg. László Gyula szerint e gyűrű formavilágában — azt egy Gyöngyösön előkerült, hasonló korból származó aranygyűrűvel egybevetve — „normann jellegű szerkesztési kísérletet látunk, késői avar plaszticitássa! egyeztetve. Mindenesetre hangsúlyoznám - jegyzi meg László Gyula —, hogy ez a stíluskeveredés csak úgy

124