Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)
35 pillanatban, midőn a szónokon a legélénkebb fölindulás uralkodik s mintegy akarata ellen magával ragadja, midőn a szó gyorsan, hévvel foly ajkairól, s a taglejtés élénk és erőteljes. Pázmány alakja egyenes állásban van vésve, az izmok kifejezése az arczban és a fölemelt jobb karban van összpontositva. A gazdag bibornoki öltözet a szónok testén igazi és hibátlan elegantiával ömlik végig. A nagy főpap alakja ünnepélyes és fönséges mintha csak hallanók a tüzes jezsuita lelkesítő szavait és kár- hoztatásait, oly hiven van visszatükrözve e szoborban a bibornok izgékony élete. (La vita agitata del Cardinale si rivela per intiero in quella statua.) S mindezt a művész a legegyszerűbb módon vitte ki, minden túlzás, minden mesterkélés nélkül; a szobor jól van mintázva, mesterileg van rajzolva, nem találjuk rajta némely bukott ujitáshajhászók forma megvetését, sem a divatszagu mesterkéltséget, két hiba, mely egyaránt sért és boszant. Della Vedovának sikerült egy idegesen izgatott és nyugodni nem tudó személyt a kocz- kázott helyzetek legnagyobb józanságával (massima so- brietá di pose arrischiate) az érzelmek legbölcsebb takarékosságával márványba vésni. Különös ellentétet képez a bibornok eleven és erőteljes alakjával szemben a Madonnának és a gyermek Jézusnak egészen békét és költészetet lehelő jelenete mely domborműben van kivivé, két elegáns frisekkel díszített nyugpilléren nyugvó pártázatra helyezett lu- nettában. A nyugalom érzetét leheli a jelenet, mely a Pázmányszobor mellett van, ennek, az ellentét törvényénél fogva nagyobb elevenséget és mozgalmat kölcsönözve. Az a kedves és gyöngéd Madonna nyugtalan fiacskájával, virágaival, a művésznek leleménye; az egyik jelenet nem kiegészítője a másiknak, de az egyiknek nyugalma növeli az izgalmat, mely a másikban kifejezve van. Mulékony villáma az élénk fénynek, mely megszakítja pillanatra a sötétséget, hogy annál mélyebbnek 3*
