Zádori Ev. János: Pázmány Péter szobra Esztergomban (1883)

29

barett, mely alól mély értelmet sugárzó nyilt homloka, erős ivezetü s nagy szellemeket jellemző dús szemöldei látszanak. Felpedert bajusza, hullámos szakálla, nyitott ajkai mintegy élő lényt varázsolnak elénk. Az arczban benne van az egész Pázmány ; tűz és lélek, erő és elszántság, elszéditő ihlehete a meggyőződés szónokának. Vállairól művészi törésekben foly alá a bársony mozetta, mellén ismert keresztje. Jobbját emelten tartja a legélénkebb actióban, baljában egy nyitott könyvet, melynek egyik lapján a Jézustársaságiak emblémája J. H. S.; a másikon ugyanazok jelmondata, melyet Pázmány is megtartott : „Omnia ad majorem Dei glóriám“ — olvasható. A derékon alól a gazdag himzetü rochetum látszik. A csipkék ezen karingen oly művészi tökélylyel vannak kivivé, hogy nincs az a középkori müvész-apácza, ki finomabban tudta volna szőni. A karing alatt a hosszú selyem talár ereszkedik alá, melynek redőzetei, törései oly mesterileg vannak kifaragva, hogy a szemlélő, kivált oldalt nézve valódi fehér selymet vél látni. Az egész alak összbenyomása a nézőt megragadja, figyelmét leköti s minthogy nemcsak az óriási bazilika roppant di- mensióhoz képest a legszerencsésebb és művészileg eltalált arányban van, hanem a még szerencsésebben választott helynél fogva, a bármely oldalról belépőnek egyszerre szemébe ötlik, természetes hogy ki e nagyszerű egyház ivei alá belép, első pillanatban annak legbecsesebb, legdrágább kincse fogja lekötni figyelmét.“

Walter Gyula a „Magyar Államban“ ezeket mondja:

„Óriási képhez hasonlit, mely gyönyörűen dolgozott márványkeretbe van foglalva. Valójában azonban szobor az.

Nem talajon nyugvó alapzaton áll, hanem be van illesztve a falba, úgy mindazáltal, hogy a szobor maga, egy körülbelül 2 lábnyira nyúló alapon foglal állást. Pázmány egyházi öltönyben, fején biretummal, jobbját magasra emelve, baljában a sz. Írást tartva, áll.