Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
kápolna — Packh bármilyen nagy gonddal is végezte az áthelyezést, amely felmérési rajzokon alapult, és 1600 számozott darabot emelt át új helyére — mégis alapvetően megváltozott. Az 1823-ban lebontott és az épülő székesegyház testébe beillesztett kápolna áthelyezésekor elvesztette főhomlokzatát, és eredeti keletelése is megváltozott azért, hogy kövesse a székesegyházét. Az önálló építészeti kompozíció e lényeges változtatásain kívül Packh mindent megtett, hogy a nemes alkotás épségét és eredetiségét megőrizze. Ezt a mű iránti tisztelete válthatta ki, hiszen kora műemléki tudása korántsem állt oly magas fokon, mint aminőt Packh ösztönös eljárása képvisel. A kápolna e változások ellenére is a székesegyház legszebb és legbecsesebb részei közé tartozik. Építészeti mintaképe — Balogh Jolán kutatásai szerint—a Giuliano da Sangallo által épített firenzei Sto Spirito sekrestyéjének görögkereszt alaprajzú épülete lehetett (1489—1497). A Bakócz-kápolnát 1506-ban kezdték el építeni. Mestere nemcsak a Sangallo-mintakép alaprajzát, hanem a kupolamegoldást is továbbfejlesztette. Olyan magasított, azaz félellipszis metszetű kupolát alkotott, amelynek héjazatát rácsos vastartókból, sőt laternáját is teljesen vasból készítette, s ezáltal a Bakócz-kápolna a korai Cinquecento legfejlettebb megoldásai közé tartozik. Vasszerkezete és a kupolabelső 96 bronzkazettával történő kialakítása Európa-szerte egyedülálló a XVI. század első éveiben. Ilyképp a görögkereszt alakú, középterében kupolával fedett, centrális alaprajzhoz magassági dimenzióban is a boltozások nagyszerű sorozata csatlakozik: az alaprajzi négyszöget a csegelyeken nyugvó kerek kupola és a nyolcszögű laterna tetőzi be. A kupolával fedett középső négyzet kiképzése a leghangsúlyosabb: sarkain kannelurás pillérek állnak, amelyek a körös-körül vonuló párkányt hordják. A fejezetek finom formájú, energikus formaadású faragványai éppúgy képzett szobrászra vallanak, mint a sarkok háromszögű mezőit kitöltő domborművek. Az egész kápolnabelső nemes, tompa vörös színű süttői márványból készített borítása fokozza az ünnepélyes összbenyomást és a kidolgozás ékszerfinomságát. A görögkereszt rövid száraiban elhelyezett térfülkéket kazettás archivoltok boltozzák, amelyek ötös rendszere és mértéktartó dísze kitűnően megfelel a kora Cinquecento felfogásának. A vörös márvány ünnepélyes színhatását, a kápolna nemes tagolását és díszeit mintegy összefoglalja a falakat lezáró fríz, amelyen a legszebb antiqua betűkkel az adományozó prímás vallja magát mecénásnak: Thomas Bakocz de Erdevd Cardinalis 24
