Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
15 17 14 20-31 gipszszobraival díszített orgonakarzat fogadja, amelynek ión pillérek közt nyíló három félkörívű nyílása a főhajóba, két-két félköríves oldalnyílása pedig az oldalterekbe vezet. A hosszhajót befedő félkörívű dongaboltozatba a félköríves ablakok felett boltsüveg ékelődik, ami elősegíti az egyenletes boltozást élénkítő tagolást és változatosságot. A kupola csegelyeit Ludwig Morált müncheni festőnek a négy egyházatyát ábrázoló mozaikjai díszítik. (Moralttal 1850-ben kötöttek szerződést.) Ugyancsak az ő műve a szentélymennyezet is: a Szentháromságot ábrázoló freskó 1846-ban készült. E festmények kissé hangos színeit, a templombelső ünnepélyes szürkéjét túlharsogva, az oltárok gazdagabb díszítése még fokozza. A lépcsőkkel megközelíthető, magasított szentélyben kapott helyet a főoltár, amelynek szobrait Pietro Bonanni Bécsben élő olasz szobrász készítette, míg a hatalmas oltárkép —Tizian Assuntájának másolata — a velencei Michelangelo Grigoletti akadémikus hűvös- ségű műve 1854-ből. Ugyancsak az ő munkája a kereszthajókban a két mellékoltár is: a Golgota, illetve Szent István felajánlja a koronát Máriának. (Ez utóbbit a művész halála után L. Mayer fejezte be.) Grigoletti megbecsülését tanúsítja a kiemelkedően magas honorárium, amelyet a főoltár képéért kapott: 1000 Napóleon-aranyat (ugyanekkor Markó Károly mint elismert művész alig 2000—3000 forintot kapott műveiért). De e példák azt is mutatják, hogy a templomot díszítő szobrászok és festők — Ferenczy Istvánt kivéve — főleg külföldiek, még a szentély stallumait is bécsi asztalos, Leisner készítette. E festői és szobrászi dísz a késő klasszicizmustól a historizmus korszakáig vezet, világosan érzékeltetve azt a hosszú időt, amelyet a templom építése igényelt, és kifejezve egyúttal a közben bekövetkezett stílusváltozásokat is. Ez különösen szembetűnik a két — az orgonakarzathoz közel eső — kupolapilléren, ahol reneszánsz formákat követő, kissé lapos és száraz, tabernákulumszerű fülkében Pázmány Péter (Pietro della Vedova műve, 1884), illetve Simor János prímás szobra áll (Stróbl Alajos alkotása). A székesegyház belsejének művészi szempontból legértékesebb részét a különálló kápolnák alkotják: a főhajótól balra nyíló, ide áthelyezett Bakócz-kápolna és a vele szemben elhelyezett Szent István vértanúnak szentelt kápolna. A Bakócz-kápolna a magyarországi reneszánsz legépebben fennmaradt, művészi tekintetben is legkimagaslóbb alkotása. Miként Balogh Jolán minden részletre kiterjedő kutatásai kimutatták, a 21
