Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
8, 6 mutat. E kupola alatti tér gazdagítását szolgálják a kupolapillérek sarkain elhelyezett, háromnegyed részben szabadon kibontakozó kettős pillérek, de ehhez a hatáshoz hozzájárulnak a keresztszárak végében szabadon álló oszlopok is. Ily módon a nagyméretű belső tér hatásos átvágásokkal sokféle, változatos rálátást biztosít a belépő számára, miközben az építészeti kompozíció tekintettel van arra, hogy az egész templombelső szemmel könnyen átfogható, kielemezhető legyen, ami ismét az alapgondolat klasszicista jellegét hirdeti. A székesegyház a várhegyre érkező számára széles, kéttornyos főhomlokzatával a várdomb hatásos és méltóságteljes koronázását alkotja, betetőzve a felfelé haladó előtt a fokról fokra kibontakozó nagy méreteket. A fő hangsúly ebben az együttesben a hatalmas oszlopcsarnokon van, amely mintegy két oszloptávolságnyira emelkedik ki az épülettömbből, és ünnepélyes nyitányt, egyúttal a rendeltetés megkívánta fedett előteret biztosít a látogatóknak. A lapos falpillérekkel tagolt, tulajdonképpeni homlokzatfal közepén egyetlen főbejárat nyílik a templombelsőbe, míg a különálló tornyok bejárata a két torony földszinti toronyrészében található. A tornyok oldalfalait három oldalon félkörrel záródó ablakok, a kerek felső részt, amelyet félgömb alakú kupola koronáz, a földszintiekhez hasonló, de pillérek közt elhelyezett ablaknyílások törik át: így a tornyok könnyed, levegős összbenyomást nyújtanak, és jólesően vezetnek át a templomtest középső része felett emelkedő kupolához. Mielőtt e legfontosabb épületrésszel foglalkoznánk, vegyük szemügyre a hatalmas templom többi homlokzatát is. Érthetően tartózkodó a két hosszanti oldal, a déli és az északi kiképzése, amely relatíve dísztelen; kevés mélységi szintkülönbséggel, csupán a kereszthajókat jelzi az alig kiemelkedő rizalit. A földszinten ablaknyílások, a felső szinten, az attika felfalazása alatt pedig nagyméretű félkörívű áttörések lazítják a zárt falfelületet. A templom egész hosszában végigvonuló architráv — amely eltünteti a templom külsején a belső szintkülönbségeket — erős vízszintesével még fokozza az egész épülettest horizontalizmusát, s egyúttal még hatásosabbá teszi a kupola magasságát. A templom külső kiképzésének egyik leghatásosabb része a nagyon sikerült nyugati homlokzat. Ez a szentély felőli oldal szinte a várhegy szélén áll, és a kilépőnek páratlan kilátást biztosít a Dunára. Hármas tagolásával jóleső változata a főhomlokzatnak. A széles és mélyített falszakaszban elhelyezett középső bejárathoz lépcsők vezetnek, míg a kísérő, kissé keskéft'y^b'b oldalszakaszokban elhelyezett, félkörívvel zárt, enyhén mélyített, pillérkeretezésű abfríVu 17
