Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)

denciát kívánta hangsúlyozni. A kísérő épületek (prímási palota, szeminárium) hiányában valóban így lehetett leginkább fokozni a templom monumentalitását, és elérni azt, hogy már messziről is minél nagyobb hatást gyakoroljon a szemlélőre. Ezért Hild jelentősen megmagasította a kupoladobot, amelyet levegősen álló oszlopok koszorúja övez, könnyedséget, szinte a lebegés benyomását biztosítva az alapjában súlyos és hatalmas kupolának. Ennek érdekében szükségessé vált, hogy a kupola már elkészült csegelyeit lebontassa, és megfelelő hordképességűekre alakíttassa át. A távlati hatás érdekében viszont a homlokzat eddigi zárt tömegét fellazította, a két kísérő tornyot magasan megnyitott áthajtóval csatolva a homlokzat középső részéhez. így imponáló szélességű és mégis könnyed benyomású főhomlokzatot nyert. Ebben az elgondolásban a széles tornyok hatásos, de tompított hangon megszólaló kísérői a középső oszlopcsarnoknak és a mögötte-fölötte emelkedő kupolának.

Hild nagy eréllyel és e korszakhoz mérten igen fejlett szervezési és szerkesztési tudással vezette az építés munkáját, ami töretlen ütemben folyt Kopácsy 1847 őszén bekövetkezett haláláig, sőt az átmeneti időben, az új prímás beiktatásáig sem lankadt, hála Hild erélyes vezetésének. Ilyképp a további folytatás is szinte zökkenőmentes volt. Bár az építkezést minden érdekelt fél szorgalmazta, és már Kopácsy alatt megtörtént a belső díszítésre vonatkozó, még hiányzó megbízások kiadása: elsősorban anyagi fedezet hiánya miatt a munkálatok befejezése erősen késett. Amikor 1856. augusztus 31-én Liszt Ferenc ez alkalomra komponált „Esztergomi misé”-jével megtörtént az ünnepélyes felszentelés, a templom még korántsem volt készen. Hiányzott még a főhomlokzat oszlopos előcsarnoka, a déli oldaltorony, de az ünnepségek mégis alkalmat nyújtottak arra, hogy e nagyszabású építkezéssel a nagy nyilvánosság is foglalkozzék. A vélemények és bírálatok egész sora jelent meg rövidesen. Csak 1862- ben fogtak hozzá az előcsarnok megépítéséhez, amit elég hamar be is fejeztek, de a templombelső kialakítása belenyúlik a XIX. század utolsó harmadába: ennek tudható be a historizáló, a klasszicizmustól erősen elkülönülő belső hatása, sajátos nehézkessége.

Mindez azt mutatja, hogy az esztergomi székesegyház — mint a legtöbb nagyszabású építészeti alkotás —több építészegyéniség műve, mégis azt mondhatjuk, hogy külső megjelenése, a homlokzat és a kupola végleges megformálásával egyetemben, Packh kezdeményezései után Hild József művének tekinthető.

I!, IV A székesegyház — amely Kühnel és Packh tervei szerint épült —

15