Zádor Anna: Az esztergomi főszékesegyház (1970)
ugyanekkor készült homlokzatrajza jól érzékelteti egyrészt a magasságban és tagolásban egyaránt uralkodó szimmetria fontosságát, másrészt az oszlopsorok kiemelkedő szerepét. Maga a székesegyház a centrális és a hosszhajós elrendezés sajátos együttese:görögkereszt alaprajzú magja hatalmas, négyezeti kupolát hord, amely szinte felszívja a kereszthajókat; a hosszított szentély és a hasonlóan hosszí- tott bejárati rész viszont a hosszúsági tengelyt hangsúlyozza, betöltve egyúttal az egész beépítendő terület rövidebb, nyugat—keleti irányú tengelyét. Az aránylag keskeny és oszlopcsarnokokkal is gazdagított főhomlokzat hangsúlyát a kétoldalt csatlakozó tornyok fokozzák, amelyek arra is hivatottak, hogy egyúttal a magas kupola és a relatíve alacsony főhomlokzat közti átmenetet lépcsőzetes magasságukkal hidalják át. A hatalmas templomtest két egymásnak megfelelő, azonosan kiképzett félre osztja az egész épületegyüttest, amelynek a Duna felé néző oldalán a kétemeletes prímási palota a kanonoki házak felé eső oldalán pedig a szeminárium épülete kapott volna helyet. Mivel a részletes költségvetés dátuma 1822. március 10., feltehető, hogy ezt a tervet elfogadták az építkezés alapjául, annál is inkább, mivel a bontási, romeltakarítási munkálatok is megkezdődtek. Ekkor tűnt el a régi székesegyház utolsó maradványa, valamint a Hillebrandt által épített kisméretű templom is. Mivel azonban Kühnelt hivatali beosztása Bécshez kötötte, állandó helyettesről kellett gondoskodni, aki a helyszínen felügyel és irányít. Ezt a mestert — nyilván Küh- 36 nel tanácsára, akinek rokona és földije — az ugyancsak kismartoni származású Johann Baptist Packh személyében találták meg, aki haláláig vezette az építkezést, mivel Kühnel fiatalon és váratlanul, 1824- ben elhunyt. Valószínűleg a továbbiakban a munka oroszlánrésze Packhra hárult, akinek építészi egyéniségét Rémyénél és Kühnelé- nél pontosabban körvonalazhatjuk, hiszen ismerjük mint az esztergomi Szent Anna-templom és a pannonhalmi könyvtár építészét is. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy Packh bizonyára több volt, mint rokoni kapcsolatai révén a vidék homályából előlépett ismeretlen kismester, bár egyéniségének és működésének teljes feldolgozása további kutatást igényel. Amikor Packh átvette az építkezés vezetését, úgy látszik, már eldöntött kérdés volt a Bakócz-kápolna áthelyezése az építendő székesegyházba. Ez a gondolat Kühnel már ismertetett tervében is megjelent, és a nagyarányú planírozási munkálatok — amelyek következtében eredeti helyén a kápolna magasan kiemelkedve zavarta volna 11
