Vukov Konstantin: A 15. századi esztergomi érseki palota építészettörténeti értéke (1991)

4

Szerkezetileg a nagyméretű terek fedésére alkalmazott íves famennyezet kétféle lehet: nyeregtetős fedélszékkel egyesített, és ívesre hajlított gerendázatból képzett. Ez utóbbi csak Itáliában járatos nagy fesztávra, nem is támaszkodik rá tetőszék, hanem külsőben is íves /emiatt ólomlemez héjalásúak/, miként Padova, Vicenza példálózza. A tipikus, a hazai gyakorlatban is elterjedt szerkezet azonban a nyeregtető torok^rendái, dúcai, könyökfái általkialakított sokszögformából adódik. Félkör vagy csúcsív vezérgörbe alakítható ki a megfelelő gerendák ívesre faragásával, illetve kismérvű hajlításá- val illetve segédfák betéteiével. E nyers szerkezeti főállások sűrű sorozata optikailag is íves mennyezeti hatású teret eredményezhet /Poitiers, Den Haag, Lübeck/, de bedeszkázásukkal egyértelmű a belső tér megjelenése /Blois, Reims, Rouen, Köln, Frankfurt, Nürnberg/. Maga a szerkezet alkalmazása a 13. század egyházi épülteitől halad a reprezentációs építészetben szereplése felé /városházák, paloták/.Legnagyobb hatással volt a párizsi Paláis nagyterme és az avígnoni pápai palota Grand Tinel-je. Zsigmond ezek ismeretét felhasználta a nagy budai palota koncepciójában. AkLráifeá építkezés hatással volt a főuraikra, így Vájd ahunyad és Esztergom esetében is. Ma a legjobban Esztergom kutatható és értékelhető, s elmondhatjuk, hogy a Vitéz-palota a korabeli építőművészet élvonalába tartozott.