Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
Összefoglaló
gyeket megőrző, egykoron emeletes szárny épült. A falazás technikája, a kváderkő méretei és fugarajza megegyezik a lakótoronyban alkalmazott technológiával. Építési idejüket tekintve tehát túl messze nem állnak egymástól, a 12. században, III. Béla korában keletkeztek. Az épület alatt korábbi, 11. századi esztergomi palota falait ásták ki, amely teljesen más diszpozíciójú építkezésről beszél. A kis román palota nem maradt fenn teljes hosszában, három földszinti helyiség azonban boltozataival együtt épen átvészelte a viharos évszázadokat. A 15. században a kis palotát bővítették, emelettel látták el, amelyre az in situ téglapadló a bizonyíték. Ma új épületet emeltek a maradványokon. A keleti épület Ebben lehettek a kiszolgáló személyek szállásai és a raktárak. A nagy, íves bejárási lehetőség is erre utal. A mai múzeumi recepciós terem fölött valóban fafödém volt. A helyiség épen maradt falában megmaradt egy vaskos, félköríves kőkonzol. A mestergerendás födém jellegzetesen a 14. század derekától válik általánossá, így itt a 15. század elején való alkalmazása teljesen elfogadható. A keleti épület létesítése is legkorábban a Zsig- mond-korra tehető, mert falai belevágnak a feltárt belső palotafal egyik - 14. századinak datált - tornyának falaiba. Az építészeti megjelenés jellege azonban már korábban kialakult profán kőépületek képét csengi vissza. A régi bejárat Ezzel az elnevezéssel az 1988-ig működő múzeumi bejárat csarnokát illetjük. Éz a keleti épület melletti korábbi múzeumi bejárati térség is egy hasonló korú, legkorábban 14. század végi toldás eredménye, amely felett a nagyterem előcsarnoka helyezkedett el. A felső szintre az udvarból egyenes karú, alig egy méter széles, kőívvel gyámolított lépcső vezet fel. Az emeleti térről nincsenek architekturális ismereteink, a feltárások után mellvédfalas teraszként működött. Horváth István az 1988-1989-es felújítási ütem során a járófelület és a szigetelés felbontása után néhány négyzetméter felületen berakásos márvány padozat igencsak töredékes maradványát tárta fel. A kőpadló igényes technológiát mutató kialakítása utal a helyiség reprezentációs szerepére: a nagyterem előcsarnoka lehetett. Jelenleg fedett, zárt helyiséggé vált a rekonstrukció folyamán. Az egyenes karú lépcsőről a török kori látogató követek útleírásai beszélnek. Nagy valószínűséggel egy ezen a helyen levő lépcsőről beszélnek. A lépcsőt az íves előtér falának támaszkodó félkörösen ívelt kiváltó gyámolítja. A gyakorlati rekonstrukció alapjai és lehetőségei A kutatási és elméleti rekonstrukciós elemzések alapján lehetőség nyílik a Bonfini által magasztalt, híres nagyterem helyreállítására, a megfelelő tudományos és műszaki alapok rendelkezésre állnak. A javasolt fejlesztés ugyan nem műemléki értelmezésű rekonstrukció - azaz helyreállítás -, hanem a műemlékvédelem eszköztárához közel álló olyan építészeti nyelven megfogalmazott kiegészítés, amely mint egy védőépület borul az összes eddigi periódus fölé, egyúttal kifejezi azt a tudományos ismeretet, amellyel ezt a jelentős palotát a maradványaiból felismerték, azonosították és a lehető legtöbb tudást összegyűjtve, elméletileg rekonstruálták. A tudományosan megalapozott tér- és tömeghatásnak nem ellentmondó, azokat tükröző építészeti védelmet kell megvalósítani, amely képes magában foglalni minden „eddig történtet” a műemlékből, teret enged a „további történéseknek”, vagyis a restaurálásoknak és bemutatásoknak, a muzeológiának, továbbá az illeszkedő hasznosításnak. Alapelv: a kiegészítések, a modern hozzátétek leolvashatósága és reverzibilitása. A nagyterem, a palotaszárny épülete mai formájában (1999-ig) csupán „kaszárnya”, és ilyenképpen nincs az a gazdag mondanivalója, amely az épület történetéből egyébként adódik. A Vitéz érsek-féle nagyterem gyakorlati rekonstrukciójánál a 15. század végi állapotot célszerű alapul venni, mert ez a periódus az összes történeti állapot kiteljesedése, egyúttal magába foglalja szervesen a korábbi - különösen a III. Béla kori - építési korszakokat, ezeket még bemutatni is lehet. A rekonstrukció horizontális értelemben pontosnak mondható, de a 15. századi kor állapota érdekében a barokk kaszárnya emeleti nyugati falának vagy hosszban, vagy egészében való elbontása szükséges. A kaszárnya barokk szükségépítmény a középkori romokon, de egyben az épület egyik történeti állapota is. Azonban a nagyobb érték ér92
