Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A gyakorlati rekonstrukció alapjai és lehetőségei
A külső tömegben határozottan érvényesítendő a nyeregtető és az oromzatos kialakítás. A függő- folyosó zónája igényli különösen az építészeti tervezés leleményességét: Megbízható rekonstrukció csak a padlónívóig lehetséges, de még előkerülhetnek a várlejtő ásatásából az erkélyhez azonosítható kőtöredékek, építészeti részletek, ezért nyitottan kell hagyni az eredeti darabok utólagos beillesztésének lehetőségét. A belsőben a pontosan ismert történeti nívójú födémek újralétesítése igényli a legnagyobb gondosságot. A feltárt gerendafészkeket, mint tanújeleket, meg kell őrizni, ugyanakkor ugyanebben a ritmusban kellene az alsó födémbordáknak a régi gerendás famennyezet szellemében húzódniuk. Nyilvánvaló, hogy a falba kötött bármilyen, pl. vasbeton födém, az eredeti falban vonal menti és végleges pusztítást okozna, ezért nem zárható ki, pl. a múzeumi installációs eszközökkel elfedett segédrendszer (támasz, vagy függesztő, feszítő stb.) alkalmazása sem (131. kép). A lakótorony építészeti rekonstrukciója A lakótoronyban a középkori maradványokat tekintve az egyoszlopos földszinti terem fölötti helyiségek boltozata beomlott, és ezeket az ágyúterasz szintjének megfelelő sík vasbeton mennyezetekkel állították helyre. Sok olyan maradvány és részlet van azonban ma is, amely iránymutató a régi épületszerkezet újragondolásához. Annak ellenére, hogy Gerevich Tibor kijelenttctte: „az esztergomi királyi palota olyan helyiségeit, amelyek falainak és boltozatainak kiegészítésére nem került elő elegendő töredék, ...muzeálisán, mintegy vitrinszerűen, egyszerű és praktikus, lapos, modern üvegfödémmel zártuk le”. Az idézet így folytatódik: „A helyhez nem köthető töredékek természetesen ... egyszerűen képzett kőtárba kerültek, s lemondtunk az építész számára talán csábító, de a régészetileg hamis rekonstruálási kísérletekről.”116 A régi ábrázolások és az alakhű felmérések során nyert adatok segítségével a torony elméleti rekonstrukciója elvégezhető. A ma ismert szintek boltozattal zárultak. A studiolo és a könyvtárszoba felett még egy szint volt, amely valószínűleg nem volt boltozott födémű. A legfelső szint a kitekintés-kémlelés célját szolgálhatta, és erre már csak a toronysisak borult. A Fehér-torony teste zömök lehetett, a toronysisak meredekségére az ábrázolásokon meredező jellegzetes kémények alapján következtethetünk. A fennmaradt eredeti maradványok és az eredetit messzemenően tiszteletben tartó Lux-Várnai-féle helyreállítás alapján van lehetőség a torony helyiségeinek és a toronyhoz toldaléktömegként, ugyanakkor szervesen tapadó Beatrix-terem egykori boltozatainak kiszerkesztésére. Ezek után biztos támpontot nyerhetünk az emeleti padozati szint meghatározásához, amely műveletek megnyitják a lehetőségét a torony tömegének mérsékelt, ugyanakkor hiteles kiemelésére, vagyis a Gerevich által csábító építészeti rekonstrukcióra! Ezekkel a „csábgondolatokkal” Lux is érdeklődve foglalkozott, amennyiben ezt a fennmaradt rajzi rekonstrukciói és egy fotomontázsa bizonyítja. Éppen a 2000. év ezredfordulója hozott a gyakorlatban az eddig vázolt rekonstrukciós elgondolásokat jóval meghaladó, megvalósult példát: a visegrádi palota példáját. A Velencei Karta szigorú értelmezése ellenére változott a Gerevich által világosan vállalt szemlélet, különösen a romemlékek esetében. A „régészetileg hamis” minősítés gyakorlatilag azt jelenti, hogy elegendő valódi szubsztancia hiányában a végérvényesen elpusztult részekkel való foglalkozásról a „rekonstruálási kísérleteknek” le kell mondaniuk. Valóban, vannak olyan épületrészek, amelyek lepusztultak, azonban néhány apró nyom, vagy egy darabjának, netán a másik felének megléte, a teljes építmény elrendezésének, terjedelmének ismerete, az alatta meglevő szintek, egyéb részletek lehetővé teszik az építészeti alkotás folyamatának rekonstrukciójával, tehát az építészeti törvényszerűségek felismerésével, megállapításával a kiszerkesztést, az építészeti tér vagy tömeg visszanyerését.117 Szemléleti váltást a „régészeti” jelzőn túlmutató építészeti, építéstudományi megközelítés hoz. Az építészetnek nem csupán a műformák a kifejező és megvalósító eszközei (pl. az építészet története nem a homlokzatok vagy az oszloprendek története), hanem a tömegalakítás és a tér is elsődlegesen. A tér mint szellem. A megfoghatatlan tér - a tér elhatárolásával formálódik. Tehát az építészeti térnek az elpusztult épületrészek vissza- szerkesztésével elérhető rekonstrukciója túlmutat Gerevich tartózkodó hozzáállásán. Van a rekonstrukcióval kapcsolatos szemléleti változásnak egy másik eleme, amelyet itt nem tartunk tudományos értékűnek, mivel nagyon is a korízlés befolyása alatt áll. Arról van szó, hogy a közönség nem csupán romok között akar járni, hanem látni szeretné, milyen is volt a rom egykoron, teljes pompájában. Ezt tartom a valódi „csá76