Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
127. kép. A kis román palota déli falának belső nézete, 1988. Az egyik boltozott helyiség sarkában utólag kialakított kéménykürtő emelkedik vei, a következő helyiség és a mellette levő helyiség dongájának gerincvonala pedig merőleges a hossztengelyre. A belső (nyugati) terem nyugati végfalán nyílás vezet egy szűk folyosóba, amely a kis román palota építésének idején a külső várfal védelmi folyosójaként szolgálhatott. Megjegyzendő, hogy a 15. századi nagy bővítések során ez elé épült a Szibillák kápolnájának tartott helyiség. A második helyiség délkeleti sarkában egy utólagos, kisméretű kéménykürtő szakítja meg a román kori kváderkőből gondosan készített boltozatot. Amikor az készült, már nem lehetett igényes használata a termeknek, esetleg az emeleten - ha egyáltalán efölött is volt - a falsarokhoz húzva vezették tovább a kürtőt, ahogyan a 17. századi polgárházakban ilyet látni.106 így a 17. század végi hasznosítás maradványának tartjuk (127. kép). A keleti épület Ebben lehettek a kiszolgáló személyek szállásai és a raktárak (128. kép). A tágas, íves bejárási lehetőség is utal rá (129. kép). A mai múzeumi recepciós terem fölött valóban fafödém volt, azonban nem abban a formában, mint ahogy ezt ma látjuk. A helyiség épen maradt falában megmaradt egy vaskos, félköríves kőkonzol. A konzol helye a helyiség alapterületénck nagyjából a közepén van, ezért arra lehet gondolni, hogy kiváltó, másként mestergerendát tartott, és a másik irányban már jóval rövidebb, kisebb keresztmetszetű fagerendák sorát kellett alkalmazni. A mestergerendás födém jellegzetesen a 14. derekától válik általá128. kép. A keleti épület a palota alaprajzán (sötétítve) 129. kép. A keleti épület, a mai múzeumi bejárat és pénztári csarnok, 1990. Külső megjelenésére a tágas ívezet jellemző 73
