Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)

A palotaegyüttes rekonstrukciója

pett (111. kép), ahol talán még rövid rekreáció vagy elmélkedés következett. Innen közvetlen feljárat indult a lakóterek előterébe. Az ajtónyílások fennmaradt zárási nyomaiból arra következtethetünk, hogy a lakóterület iránya felé lehetett bezárkózni. Gyakorlatilag a gazdasági (konyhai, fürdő- ző) forgalom így kizárható volt, ha ezt úgy kívánták.

Az emberi életműködés nem nélkülözhette az árnyékszékeket, és az általános tapasztalat a középkorban is megmutatta, hogy szükséges az elkülönítés. Ugyanakkor a palota magánlakoszályának (eredetileg védelmi célú) zártsága és a kényelem biztosítása miatt a viszonylag közeli térkapcsolat igénye is fellépett. Már a 12. században ismert megoldás volt a lakótérből indított rövidke folyosó végébe helyezett, a külső falsíkból konzolosan kiugró erkélyárnyékszék létesítése (112. kép). A megfigyelések szerint ez a megoldás főként zárt, kolostori funkcióknál (pl. a karthauziaknál), vagy magas igényű, tehát a vár vagy palota urához kötődő lakóterek kiszolgálásánál fordul elő (113. kép).94

112. kép. A sárospataki vár zárterkélyes árny ékszéke

113. kép. Rapottenstein várában (Alsó-Ausztria) levő konzolos ámyékszékhez vezető folyosó

Az esztergomi palota lakótornyában a stúdióién kívül gyakorlatilag mindegyik helyiségnek volt klozeterkélye. Az erkélykonzol egyszerűen „pottyantós” klozet volt a várfal tövének legalább 6-8 méterrel mélyebben fekvő sziklás részei felett (114. kép).

A kettős kapu kiskapuja is ,,E’ alakban megtört kis folyosón át egy klozethoz vezetett, amelynek azonban zárt pottyantócsatornája lehetett, mivel a tövében kifolyónyílás nyomai észlelhetők.95 Elképzelhető, hogy ezt a megoldást a felette levő - elpusztult - szint kiszolgálása miatt választották. A 12. században mindegyik helyiséget lakták, azonban a 15. században már csak egyetlen lakója

67