Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
A mai belépő a nagytáblás vörös márvány padló töredékesen megmaradt tábláin jár. Ugyanúgy, mint a lakótorony-palota szomszédos termeiben. Az 1930-as évekbeli feltáráskor készített fényképek téglapadlót mutatnak, amely a 15. századi Vitéz János-kori állapot maradványa volt. A padozat erősen deformálódott, a szétlőtt déli fal lesarkított újjáépítésekor emelt fal felé hullámosán lejtve deformálódott. Ez is azt illusztrálja, hogy az ostromok belövései utáni helyreállítás a nyers hadi célokat szolgálta, így a legcélszerűbb, legkevésbé anyag- és munkaigényes tevékenység volt. A megmaradt építészeti részekkel, töredékekkel nem foglalkoztak, hanem egyszerűen eltömték a behordott törmelékkel a bástyaszint biztosítása érdekében. A téglapadló elhordása után a román kori vörös márvány padlótöredék bemutatása volt a cél. Ennek a helyiségnek is felszedték a padozatát, mégpedig az ásatásokkal egyidejűleg, 1935-ben.29 így találták meg a padlószint alatt a torony ötszögű alaprajzának eredeti vonulatát és a tölcsérbolto- zatosan történt lekerekítő ráfalazást. A kiemelt földű új térben pedig a 12. század végét megelőző, korábbi beépítési periódusból egy négyszögű, feltehetően toronyépítményt és egy ehhez csatalakozó íves építményt. Itt tehát a padozat tartószerkezete az új, Várnai Dezső által 1937-ben tervezett vasbeton lemezfödémre került vissza. A megnyitott alagsori helyiséget a világítás céljából modern résablakkal látták el. Érdemes megjegyezni, hogy hasonló eljárást követtek a studiolo alatt is, 30 évvel később. Az íves falnak azt a többi részét tárták ott fel, amely- lyel majdnem egész körré zárult. A köríves fal kö- penyező falréteget is kapott. Nagy Emese régész szerint körkápolna funkciójú lehetett. Az átjáró, másként reneszánsz folyosó A feltárók joggal nevezték „reneszánsz folyosó”- nak a kápolna irányából, az előszobából, a nagy csigalépcső teréből érkeztető átjárót, mert ennek a falát élénk színű, nívós díszítőfestéssel látták el a 15. század második felében (42. kép). Mivel az ábrázolt motívumok, mint pl. a kazettás mennyezet, színes márvány berakás (inkrusztáció) festett imitálása az oldalfalon, teljesen hasonlatosak a studiolo teréhez közvetlenül csatolódó falfelületeken levőkkel, bizonyossággal köthetjük keletkezésüket Vitéz érsek inspirációjához (43. kép). Az átjáró födémé is beomlott a feltáráskor, így ez teljesen Luxék kiegészítése. Keskenysége folytán megőrizte eredeti alaprajzi konfigurációját, 42. kép. Az átjáró reneszánsz folyosó a palota alaprajzán (sötétítve) 43. kép. Az átjáró reneszánsz folyosó a feltárás után, a studiolo feltárása közben, 1934 (Várnai Dezső, OMvH Tervtár, 1580 Itsz.) amelynek szabálytalanságát az az idomulás okozta, amelyek a körülövező helyiségek igényesebb formálásából adódtak. A magánlakosztály kápolnája A kápolna is a magánlakosztályhoz csatlakozik, két oldalsó helyiséget kapcsol magához, amelyek közül a déli tér gyakorlatilag átkötő szerepet játszott a palota lakosztályai irányába (44. kép). Az északi kapcsolódó tér pedig külön kis magánkápolnaként is működött, amelyben falfülkét képeztek ki. Ebből arra következtethetünk, hogy sekrestye funkciót is ellátott (45. kép). A 30-as években a kápolnával foglalkoztak a legtöbbet, itt történt a legtöbb lehullott eredeti darab visszaépítése - anastylosisa - jellegű építés és hiteles kiegé29
