Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palotaegyüttes rekonstrukciója
keretbe foglalt falképe (34. kép). A helyiség többi fele sajnos nem maradt ép állapotban, de itt is ki- sebb-nagyobb festett vakolatdarabok találhatók, értelemszerűen csak az alsó zónában. A feltáráskor az omladékban a boltozat tömbszerűen össze- cementálódott darabjain is fellelhetó'k voltak a festészeti program megfejtéséhez alapvetően jelentős értékű részletek. A nagyobb felületű töredékeket a restaurátorok megmentették, leválasztották a faldarabokról (35. kép). A falfestés felfedezésével megváltozott a magyar művészettörténet-írás eddig kialakított képe a honi reneszánsz művészetről, hiszen eredeti quattrocento murális munka vált ismertté és tanulmányozhatóvá. A művészettörténet gyakran foglalkozott általánosságban ezzel az erény-képsorral, leginkább stílusuk alapján próbáltak datálást tenni. Balogh Jolán meglátása alapján terjedt el általánosságban az a nézet, hogy az erényeket a 16. század elején festhették, legközelebbi stílusrokonság Filippino Lippi (1457-1504) művészetéhez kötődik. A hagyomány, az ásatók meghatározásai - Bon- fini sugallatára - a tárgyunkat képező díszes ter35. kép. Várnai Dezső vázlata 1935-ből. A boltozati részek leszakadásának lelőhelyei alapján a festészeti program meghatározásának első kísérlete. A tér eredeti méreteinek ábrázolása még nem helyes, mert akkoriban még folyt a feltárás (Várnai vázlatfüzete, OMvH Könyvtár, kéziratok) met Vitéz János esztergomi humanista érsek dolgozószobájának, azaz studiolójának tartották. Vitéz János, húsz esztendeig volt váradi püspök, kancellár, a Hunyadiak bizalmasa, 1465-től pedig esztergomi érsek, és a köréje csoportosult humanisták köre kétségtelenül kedvező légkört teremtett ilyen hatalmas ívű szellemiséget, kortárs kifejezéssel: a „magnificentiát” tükröző alkotások létrejöttéhez már a 15. század harmadik negyedében. Vitéz csak 1470-ig, házi őrizetbe vételéig volt aktív gazdája az érseki palotának Esztergomban. Ez az időintervallum jelentősen eltér a freskók 16. század eleji keltezésétől. Prokopp Mária művészettörténész véleménye szerint az erények alakjain észlelhető stíluselemek felbukkanhatnak korábban is, igazából az apánál, Filippo Lippinél (1406-1469), így az időzavar feloldható, mégha vita árán is. A stíluskritikai elemzésen kívül még más oldalról is megközelíthetjük a keletkezési idő kérdését, nevezetesen: Ki lehetett a mecénás? Ki volt képes ilyen festészeti programot megalkotni és kivitelezni? Mi lehetett a studiolónak nevezett terem festészeti ábrázolási programja? Ha áttekintjük a szóba jöhető korszak esztergomi urait, vagyis az érsekeket, akkor a következő névsor alakul ki (nem számítva az inkább kifosztó, mint éptő Peckenschlagert):- Szécsi Dénes (1440-1465), elkezdte a palota bővítését, de a freskósorozathoz túl korai,- Vitéz János (1465-1472), kiváló humanista felkészültsége alkalmassá tette a mecénási szerepre,-Aragonai János (1480-1485), Mátyás külön óhajára került posztjára, nem lehetett fejlesztési szándéka,- Estei Hippolit (1486-1497), egészen fiatalon, érdeklődés nélkül került érseké székébe, nemigen tartózkodott a palotában, a Modenában fennmaradt számadáskönyvek és helyiségleltárak nem tanúskodnak udvari életről; egy ideig rokonának, Beatrixnek „kölcsönözte” a palotát,- Bakócz Tamás (1497-1521), a jelek szerint az Árpád-kori érseki házat fejlesztette sokkal érettebb stílusban, amelyről a Szent Adalbert bazilikához ragasztott sírkápolnája ma is tanúskodik,-Szatmári György (1522-1524), aki - Farbaky Péter alapos kutatásai szerint - Esztergomban inkább csak látványos fejlesztést végeztetett, pl. a kőbábos, árkádos lépcsőt a kápolna előtt, amelynek anyaga és stílusa a budai és Buda környéki Ulászló-kori építkezéseket idézik. Egyes kutatók megemlítik, hogy az esztergomi reneszánsz falfestészeti hagyaték Beatrix itt-tar- tózkodásához kötődik. Azonban a megözvegyült 24
