Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)

A palota kiépülésének szakaszai (a beépítés rekonstrukciója)

A 14. századi újjáépítés, boltozás Mivel a történeti adatok szerint Telegdi Csanád érsek jelentős mértékben javíttatta az érseki palo­tát, neki tulajdoníthatjuk a hosszú román kori pa­lota raktári szintjének átboltozását, amely a kis ro­mán palota felőli kaput derékba vágta. Az így ka­pott tér padozatát pedig lesüllyesztették a várfal talpáig (amely a sziklán nyugszik), ugyanakkor merészen alámentek a kis román palota alapozá­sának, megvésve az agyagos, márgás kőzetet. A mélyítés miatt az udvarról két lépcsőlejárót is kel­lett építeni. A lépcsők közül az északi fellépői megmarad­tak eredeti állapotukban. Mivel a fokok anyaga vörös mészkő, román korinak tartották, de abban a korban - véleményem szerint - még nem volt le­mélyítve a pince, legalábbis nem volt erre szükség. Az új pinceboltozás feletti födém összhangban maradt a nyugati kéttermes toldalék padlónívó­jával. A hosszú palotában a raktárszint felett egy ideig sík mennyezetes helyiség létezett, amelyre a kaszárnya nyugati falában feltárt félkörív záró- dású keskeny, kőkeretes ablakok utalnak. A ma­gas könyöklőszintek miatt a kis ablakok sora nem egyeztethető össze a „Pfalz” széles bélletű ablaksorával, egyértelműen az átboltozás utáni járószinthez kapcsolható, tehát együtt nem lé­tezhettek. Később (legfeljebb egy évtized múltán) ide is boltozatot húztak be a falba bevésett vállra építve, és ekkor a kisablaksor is értelmét vesztette. Érde­kes módon néhány választófal helyét, mint valami pengefalét, ki-kihagyták, talán éppen azért, mert a „kisablaksoros” időszakban már készen voltak e falak. A nem túl nagy alapossággal behúzott bolto­zat meglétének a 15. századi nagy érseki építkezé­sek vetettek véget, mint az a 10-13. képen látható. A 10. képen látható kis román palota önálló épület, előtte a várfal (halványan a mai kubatura - 2000-ig). A kis román palota magasságát ebből a korból nem ismerjük pontosan. A megmaradt fal­szövetben leolvasható jelek alapján ábrázoltuk. A 15. században bizonyosan volt emelete, mivel az emeleti téglapadlót feltárták. A kis román palotához épült a hosszanti nagy­termes szárny, amelynek ikerosztásos ablaka a Dunára nyílhatott (11. kép). A hosszanti új palota­szárny tömege a barokk átépítéssel létrehozott ka­szárnya tömegével egybevágott. A díszterem pa­dozata a maradványok alapján kissé elvágta a kis román palota kapuját, de még átjárásra alkalmas volt. Az alsó szintről nyugati irányba résablakok nyíltak. Ahogy az a 72. képen látható, a hosszú palotá­hoz két helyiséget toldottak a dunai lejtőre, ame­lyeknek födémszintje egyezett a palota járószint­jével. A palota nagytermének ablakai közül néhá­nyat a toldalék eltakart. A dunai új falat később köpenyezéssel felvastagították. Az északi helyi­ségben áll ma is a négy hevenyészett pillérépít­mény. A 14. században a hosszú palotaszárnyban új boltozott pincét alakítottak ki, a pince padlója a kis román palota alapozásánál mélyebben volt. 10. kép. A palotaszámy a 12. század közepén 11. kép. A palotaszárny a 12. század végén 13

Next

/
Thumbnails
Contents