Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
X. „Ha valaha szolgáltak hazájuknak – most van az ideje
külön-ldiíön kell megnyernie. Bottyán már eddig is megtett mindent, amit tehetsége szerint »hazánknak és nemzetünknek boldogítójára« elkövethetett, de most újabb áldozatra volt szükség. Rákóczi a szabadságharc folyamán állandóan pénzügyi nehézségekkel küzdött. A katonák zsoldja sokszor elmaradt s most a nagy vereség utáni fejetlenségben senki sem tudta, mikor kapják meg a harcoló kurucok hópénzüket. Boty- fyán még végvári vitéz korából tudta, hogy mit jelent a katona* ember számára, ha elmarad a zsold. Nem az anyagi önzés, hanem a legelemibb életszükségleteikhez való jogos ragaszkodás vitte arra a katonákat, hogy sűrűn kérjék, sőt követeljék elmaradt zsoldjukat. Bottyán biztosítani akarta fizetésük felől az embereket. Nyílt levelet bocsát ki, melyben felszólítja az elszóledt katonákat, hogy álljanak ismét a seregbe. A zsoIájukban nem. lesz fennakadás, mert hópénzüket, ha az ország pénztárából nem telik, ő a magáéból fogja kifizetni, még akkor is, ha jószágainak elzálogosítására kerül a sor. Bottyán nem volt szegény, de korántsem tartozott az ország nagybirtokosai közé. Mindössze kevésszámú falu és puszta volt birtokában, ezek is nagyobbrészt a hadműveletektől teljesen tönkretett Esztergom vidékén. De mikor országos ügyről volt szó, akkor Bottyánnál nem számított az egyéni érdek. A nyílt levelekben tett ígéret nem maradt szép szó, csupán a hadak összegyűjtésére való tetszetős fogadkozás. Már augusztus 17-én írja a fejedelemnek: »Tegnap magam sajátomból minden személyre harmadtól forintot fizettem vala fejérpénzül.« A nyugta szerint Bottyán 7000 forintot fizetett ki embereinek. Ez a szám fehérpénzben hatalmas összeget jelentett abban az időben. A fizetés hírére jobban szaporodik a katonaság és már augusztus 20-a körül Bottyán csapásai komoly veszteséget okoznak a német csapatoknak. Nagyobb vállalkozásba még nem kezdtek, de már »körülötte kavarog az ellenségnek«. Heister Pozsony felé vette útját, hogy a dán csapatokkal egyesülve seregét innét Nyitra ellen vezesse. Bottyán mindenütt a nyomában: »Én utolsó csepp vérem kiontásáig kész leszek körülötte forgolódnom és portyáznom.« Az osztrák csapatokat kisebb portyák riasztgatják. Bottyán, hogy katonáinak jó példát mutasson, sokszor maga vezeti ezeket a vállalkozásokat 87