Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
IX. „Marad ő népének régi hű vezére”
Az is elkeseríti a Katonáskodó jobbágyságot, hogy míg ő hősiesen, önfeláldozóan harcol, tisztjei rosszul vezetik, nyíltan vagy csak rejtetten az ellenséggel pakíálnak, róla alkudoznak. Károlyi csodálatosan került minden csatát és hadjáratairól mindig sereg nélkül érkezett vissza. Pekry minden csatában vesztett, Eszterházy tehetetlenül vonultatta ide-oda embereit, Ocskay eladta hős kurucait, Bezerédi is ezért alkudozott. Kiben bízzon hát a szegénylegény! A trencséni csatavesztés a lelkesedés halvány szikráit is oltogatta. Az ezredekből alig maradt tíz-húsz ember. A hősiesen harcoló hajdúk a nádasokba, erdőkbe vetették magukat, vagy nekivágtak az országnak, hogy valahogy visszajussanak falujukba. A fejedelem lába elé lerakott zászlókat újra fel kellett emelni. Köréje kellett gyűjteni a szétszéledt kurucokat. A könnyű és váratlan győzelemtől diadalittas Heister előnyomulását meg kellett akadályozni. Nehéz feladat volt ez. Aid erre vállalkozott, annak nemcsak hogy kiváló katonai képességekkel kellett rendelkeznie, de bírnia kellett a nép bizalmát is. Egyetlen ember volt Rákóczi seregében, aki alkalmas volt erre a feladatra: Vak Bottyán. SS
