Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
IX. „Marad ő népének régi hű vezére”
deliképpen igyekezett megakadályozni azt, hogy kumeoknak álljanak. Rákóczi meg akarta tartani a nemességet a nemzeti felkelés ügye mellett. Nagy jóindulattal viseltetik a jobbágyok iránt, egyéni kéréseiket a legmesszebbmenően teljesíti, de mikor az ország egész jobbágyságáról van szó, a fejedelem a nemesség érdekeit tartja szem előtt. 1703-ban a vetési ediotum- ban megmondja, hogy a katonáskodó jobbágyok mentesek maradnak minden közteher és földesúri szolgáltatás alól, de akik nem fogtak fegyvert, azok továbbra is kötelesek engedelmesen szolgálni földesurukat. Intézkedései nagy csalódást okoznak a jobbágyaiig körében, mely nem így gondolta régi szabadságának visszaállítását. A jobbágykérdés megoldatlansága egyre jobban akadályozta a nemesség ós jobbágyság szoros együttműködését. A jobbágyok mind nagyobb keserűséggel tapasztalják, hogy nemesi vezetőik megcsalják őket. Az mi urainknak sok szép ajánlása, Lészen vitézeknek meg jutalmazása, Le már amint látjuk, lett változtatása. Kákóczi látja a nemesség önzésének következményét: »A nemesség napról napra jobban visszanyerte hatalmát jobbágyai fölött, és elvette kedvüket a háborútól, hogy saját hasznára dolgoztasson velük«. Hiába volt a fejedelem minden erőfeszítése. A jobbágyság készséggel és hősiesen harcolt, de — mint Rákóczi írja: »saját tisztjeik vetették őket szolgaságba, mert ezek hallatlan és törvénnyel ellenkező visszaéléssel visszatartották őket a hadiszolgálattól, hogy földjeiket műveljék«. A földesurak önzésén megtört a fejedelem minden igyekezete, mellyel szorosabbra akarta kovácsolni a nemesek és jobbágyok szövetségét, de megtört a jobbágyok harci lendülete is. Mélysége« lehangoltság uralkodott a csapatok között, s egyre-másra hagyják ott a szolgálatot, szélednek szót csalódott reménytelenséggel. Rákóczi tábornokai között csak egyetlen ember volt, aki mostanáig, 1708 gyászos nyárvégi csatájáig megőrizte seregének lelkesedését, harckészségót és nem engedte, hogy csapatai szétoszoljanak. Vak Bottyán nem szakadt el a néptől, védelmezte, segítette, ahol tudta, s katonái ragaszkodtak hozzá és «• S3
