Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

IX. „Marad ő népének régi hű vezére”

Kegy ezí a; seregei ‘sm<?t Sssjíeazédni, az erdőkbe széled t hajdúkat, szegénylegényeket újra zászló alá állítani szinte lehetet’ len feladat. A föld népéből kihalt volna hát a lelkesedés a szabadság ügye iránt? Valóban, a népet már nem fűtötte az a régi harci tűz, mellyel a hazatérő Rákóczit fogadta. Nem a szabadság ügye vált számára közömbössé, de már nem hitt abban, hogy a régvárt szabadságot, nemesi vezetődben bízva elnyeri valaha. A jobbágyság attól a perctől kezdve, mikor fegyvert fogott, tudta miért harcol. A marosszéki jobbágyok az egész ország jobbágyságának nevében beszéltek 1704-ben: »Hallottuk az mi Kegyelmes Urunknak ö nagyságának kegyes jó ígéretit, hogy valamely jobbágy ő nagysága mellett felül, kardját felköti, szabadságot ad neki, ha Isten ő nagyságának boldog előmenetelt ad, az országot megbírhatja: mi is ezért szegény igaviselő jobbágyok az mi Kegyelmes Urunk mellett készek vagyunk életünk fogytáig szolgálni országot és fejedelmet.« Fel akartak szabadulni a német iga alól, de szabadulni akartak a földesúri terhek alól is. A jobbágyok burkolt formában vagy nyíltan, világosan megmondják est, de a szavak helyett szebben beszélnek a tények: Rákóczi zászlaja alá tömegesen gyülekeznek az ország minden részéből a parasztok, otthagyva a földesúri gazdaságot, nem törődve a kötelezettségekkel, sőt örülnek, hogy ily módon megszabadulhatnak a terhes szolgáltatásoktól.

A Rákóczi-szabadságkare nemzeti küzdelem. Ezt a harcot csak a nagy nemzeti összefogás jegyében létrejött egységfront alapján lehetett megvívni. A jobbágyság kezdeményezte bare a nemeseket is fegyverre szólította. A vezetést rövid időn belül a nemesség veszi át. »Az első durva, de esapatjai közt tekintélyes tiszteket mások követték, csiszoltabbak, akik képesek voltak fegyelmet tartani és számadást vezetni a századokban és ezredekben, de a hadtudományban ezek sem voltak a többieknél kevésbbó tudatlanok. Még hozzá a katonák kevésbbé szerették és tisztelték őket. Mindegyikük igyekezett kocsit, málhát, lovat szerezni« — írja Rákóczi. A nemesség önző érdekei hamarosan kerékkötőjévé lettek a dicsőségesen induló nagy nemzeti küzdelemnek. A földesúr, aki a jobbágy kézimunkájából élt, nem szívesen nézte, bogy jobbágyai egymás után fognak fegyvert, hagyják ott a telkeket s ezért min82 ,