Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VIII. A trencséni csata
A labancok csúfolt »Békavárát« Bottyán szerencsésen bevette. Emberei közül keveset vesztett, viszont csapatai jelentős zsákmány birtokába jutottak. A nyert fegyvereket s ágyúkat és a nagyszámú foglyot sietősen Újvárba szállították, s Boty- tyán sürgősen a fejedelem után indult. Augusztus 3-án lelkes seregével már Nyitra táján haladt. Késő délután először csak elszórva, de egyre nagyobb tömegben fejvesztetten menekülő csapatrészekkel találkoznak. Először csak töredékesen tudják meg, hogy mi történt. A menekülő emberek Trencsén alól futnak, a fejedelem elesett, vagy megsebesült, de az is lehet, hogy fogságba került. A sereg szétoszlott, semmivé lett. A szaggatott, zavaros hírekből lassan leszűrődik az összefüggő esemény és Bottyán előtt kibontakozik ennek a végzetes napnak minden mozzanata. A fejedelem seregei augusztus 2-án szállták meg a Tren- csénvár alatt húzódó dombos, árkokkal szaggatott, bokros területet. Az ellenség még nem mutatkozott, de mivel bármely percben megérkezhetett az országúton az ú. n. vöröshegyi átjárónál kisebb csapatot hagytak. Ennek a csapatnak a heves fegyverropogása jelezte másnap hajnalban Heister hadainak előnyomulását. Rákóczi azonnal csatarendbe állította embereit. A középső hadoszlop élén ő maga, a balszárnyon Bercsényi, a jobbszárnyon — a végzetes jobbszámyon — Pekry Lőrinc volt a főparancsnok. Heister mérlegelve Rákóczi jó felkészültségét és a ránézve hátrányos terepviszonyokat, minden összeütközést kikerülve, Trencsén falai alá akarta menteni seregét. Rákóczi azonban, gondolva «. bekerítés veszélyére, parancsot adott a tüzelésre. Pekrynek pedig meghagyta, hogy lovasságával támadja oldalba a császáriakat. Pekry Lőrinc a nagyhangú tábornok, aki már annyiszor volt méltatlan Rákóczi bizalmára, ügyetlenebbül és gyámoltalanab- bul nem is cselekedhetett volna: elindulva, két tó közt levő, alig használható töltésen kezdte egyesével átvezetni embereit. Ebeczky, akit Rákóczi — ismerve Pekry határozatlanságát —1 szántszándékkal osztott ide, figyelmeztette tábornokát, hogy a tó omladozó töltésével nagyon rossz hátvéd a lovasság számára. Pekry nem sokat gondolkozott, hanem nagy nyugalommal — ismét egyenként visszavezette huszárjait a tő másik 78
