Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
Bottyánt nem vakították el az elért sikerek. Tudta, hogy Dunántúlról még nem mondott le végérvényesen a német. A meleg napok beköszöntésével beállott nyugalmat arra használta fel, hogy seregét rendbeszedje. A mezei munka igen sok jobbágyot hazaszólított, Bottyán katonái főleg a dunántúli jobbágyok közül kerültek ki s így a sereg létszáma a nyári hónapokban meglehetősen leapadt. »Az aratásnak és egyéb takarásnak idején — a hadaknak semmi szolgálatát nem vehetjük« — írjál: a kuruc tisztek, mindenütt a hadak oszlása miatt panaszkodva. A sereg szétosztásának azonban nemcsak a nyári mezőgazdasági munka volt az oka. A katonák rézpénzben, a Rákóczi által veretett »libertás«-ban kapták zsoldjnkat. Ennek a »veres« pénznek, a fehér (ezüst) pénzzel szemben egyre jobban csökkent az értéke. Bottyán seregében már kora tavasz óta fokozódik az elégedetlenség. A dunántúli katonaságnak az ónodi országgyűlésen benyújtott panaszai között az első helyen szerepel: »Bár fizetése legyen is rézpénzbül, a mili- ciának: annyi, mintha semmi sem volna; mert mind az Yitézlő Rend, mind az szegénység, absolute meg idegenedet! tüle, mivel sem egyik, sem másik sem élhet véle.« Rézpénzen a kifáradt, éhes és alaposan lerongyolódott katonák még csak egy ital bort sem vehetnek. " Bottyán már a hadjárat megkezdésének elején számolt ezzel a nehézséggel, s szigorú rendelkezést hozott a fehérpénz forgalmának eltiltására. Aki a rézpénzt el nem veszi, vagy »böcstelenííi« annak homlokára kell azt süttetni. »Ha penig a főrendek közül valaki compe«ria!tatik (valakiről megbizonyosodik), hogy el nem akarná venni a rézpénzt, a jószágát, borát, vagy egyéb eladandó javát fehér pénzen árulja; az olyatint büntesse 24 forintra, polgárt 12 forintra.« Bottyán szigorú rendelkezésével azonban nem sokat törődött a nemesség. Még a kuruc főtisztek és generálisok közt is sokan úgy vélték, hogy a rézpénz csak a katonaság fizetésére való. Maguk csakis az ezüsípénzhez ragaszkodtak. Horváth Zsigmond főhadbiztos írja Eszterházy Dánielnek: »Most itt a vörös pénz nem folyván, jó lenne mind borait és gabonáját, még frissen eladatni.« A nemesség csak fehérpénzen volt hajlandó terményeit eladni. Bottyán látva, hogy ennek a rendelkezésnek semmi foganatja, a nyár elején megengedi a fehérpénznek szabad folyását. «0
