Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
mekkora erővel állnak szemben —nem tudják megállapítani, mert előfordul, bogy egyszerre a legkülönbözőbb irányokból száguldanak elő a merész huszárok. Máskor meg előttük verik fel az utat — olyan közel kerülnek, hogy ficánkoló lovaik szinte a császári katonák arcába rúgják a havat. Heves lövöldözéseikre! már azt hittél:, hogy a főerővel kerültek össze, de mire utónak erednek, már csak a letaposott hó jelzi a nyomukat, Málnás szekereik, lemaradozó csapatrészeik egy percig sincsenek biztonságban. Bottyán megelégedetten írja: »Német uram oda nem mehetett az hova akarta, hanem csak az hová lehetett, mert, szüntelen rajta csirippel az had. Csak egy hajtásújára sem mehet az ármádiától, hogy el ne kapnák vagy ölnék a mieink,« így jutott Habit tin kiéhezett, agyonfagyott hadával Székesfehérvár alá. Csapatait Tác, Polgárdi, Füle s Enying falvakban szállásolta el, de nyugalmat itt sem találtak, mert a kuruc portyázók most is »minden nap rajta csiripelnek, é? fogják, vágják«. Eredeti terve szerint Rabutin most Simonlornya felé fordult. Ügy gondolta, nem lesz nehéz dolga, hiszen a Simon- tornyal megközelít hetetlenné tevő Sió és Sárvíz ingoványai befagytak, könnyűszerrel a falak aló, juthat. Különben is ala posan felkészült az ostromra: négy ágyút és két bombahányó mozsarat vitt magával. Csakhogy a várbelieket nem érte váratlanul a császáriak támadása. Bottyán már jóelőre gondoskodott Simontornyáról. Szigorúan meghagyta, hogy a várparancsnok. Horváth Ferenc állandóan készenlétben tartsa embereit, a vizek jegét ékeltesse, töresse, nehogy befagyjanak teljesen- Megígéri a sirnontornyainknak, hogy ostrom esetén ő maga vezeti a felmentő sereget a vár alá. Horváth Foreneben megbízott, ismerte a kipróbált, edzett katonát, mégis szigorúan megírja neki, hogy ha Simontomyát feladja, mint gyáva árulót azonnal karóba húzatja. Bottyán, ha a haza érdekéről vau szó, kérlelhetetlen, s most Simonlornya megtartásán fordul meg a dunántúli kurucok további sorsa. Simontomya hatalmas hadászati jelentőségével Rabutin is tisztában van. Miután a simontorayaiakat eredménytelenül szólította fel csábos hangú levélben a vár megadására — hatalmas tüzérségi tüzet zúdított a falakra. Ostrommal is megpróbálkozott, de eredménytelenül, Horváth Ferenc és hős
