Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
V. A felszabadított földet meg is kell tartani
tyán mindent alaposan előkészített: számos ostromlétrát szerzett, csapatait jól megszervezte. Három oszlopban indult a támadás. Az első élén Bottyán, a másik, kettő élén pedig Ocskay és Horvát Mihály gyalogezredes lovagolt. A katonák gyors rohama meglepte a várbelieket. Elkeseredett kopja- és fokosharc kezdődött. A kurucok ahol tudtak, a lőréseken is belövöldöztek a védőkre. »Oly módon többeket meglövének közülük.« Miért kellett hát ennyi hősiesség és elszántság ellenére is visszavonulniok! Már az egyik bástyán kuruc lobogó lengett, éppen akkor történt az a tragikus eset, mely megváltoztatta az egész robam kimenetelét. Horvát Mihály, a harmadik rohamcsapat kuruc vezére tűzte fel elsőnek a zászlót, de a következő pillanatban már holtan zuhant katonái közé, Ezeket teljesen megzavarta parancsnokuk hősi halála. Harci lendületük kétségbeesett zűrzavarba fulladt s visszamenekültek a bástyákról. Bottyán nem akart több magyar vért ontani, visszavonulót fúvatott. Kemény ostrom volt, sokan maradtak ott holtan vagy vánszorogtak a kötözőhelyekre. Sopron ostroma ily módon történvén, a kurucok tovább szorongatták a várost. Weitersheim, a védők parancsnoka a sok pusztítás s a kemény tél okozta nyomor miatt már felakarta adni Sopront, de a fanatikus német polgárok azt hangoztatva, hogy úgy sincs már mit veszteniük, végső küzdelemre készültek. Erre azonban — a soproni polgárok szerencséjére — uem került sor. 1706 január végén gyorsfutár érkezett Hellepronth Jánostól a Dráva-Száva vidékén poriyázó kuruc ezredestől. A hírnök felgyújtott falvakról, menekülő asszonyokról és gyermekekről beszélt, akiket a Szlavóniába ismét betörő rácok lettek hajléktalanná. Bottyán széles ostromgyűrűben hagyta Sopront — melynek ostromát Bercsényi folytatta — ő maga megindult seregével a háborgatott területek megvédésére. Ütközben Székes- fehérvár ú. n. Ráczvárosát egy februári éjjelen megrohanta, s hadai »feles németet és rácot kiszorítván le csapdostak«. Majd Fehérvár körül is ostromgyűrűt vont, mivel hallotta, hogy a fehérváriak lőszere és élelme már nagyon fogytán van. Innen fordult a Dráva felé, ahol a rácok még mindig zavartalanul raboltak, gyilkoltak. Mikor híre ment, hogy Vak Boty4ó
