Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
V. A felszabadított földet meg is kell tartani
V. A FELSZABADÍTOTT FÖLDET MEG IS KELL TARTANI Bottyán liat gyalog és két lovasezrede pár nap múlva körül is zárta Sopront- Komoly vállalkozásba fogott, mert ez volt az egyik legjobban megerősített és felszerelt vár a nyugati határszélen. Az ellenség helyzeti előnyét Bottyán ismét találékonyságával és ügyességével igyekezett behozni. Körül táborozván a várost, olyan ügyesen helyezte el katonáit a környező hegyek sziklás hasadékaiban, hogy bármennyire is igyekeztek a várbeliek, tüzérségük semmi kárt nem tehetett bennük. Bottyán ellenben annál élénkebb tüzérségi tűzzel kezdte meg az ostromot. Gyakran látták az ősz tábornokot az ágyútelep körül, amint maga irányította a tüzelést, tanácsokkal, utasításokkal látva el a tűzmestereket. Bottyán is beszámol erről a heves tüzérségi offenzíváról: »Sopronyt megszállván, mim külső és belső várossát tűzzel megemésztettem, bombával penig nagyobb részit az házaknak összerontottam: holott is egész éjjel közöttek nagy sírások és kiáltások voltának.« A korabeli krónikák is beszámolnak arról a hatalmas riadalomról, melyet »Generális főstrázsamester Bottyán János eö nagysága tűzi« okozott. A várfalakban és bástyákban azonban nem sikerült nagyobb kárt tenni s így Bottyán régi módszeréhez folyamodott, elhatározta, hogy rohamot indít Sopron ellen. Eddig még nem közelítettek a városhoz, csak merész huszárjai nyargalásztak szüntelenül a falak alatt. A bástyák tövéből karabélyaikkal, pisztolyaikkal sokszor a védők közé lőttek, s oly hevesen iramodtak tovább, hogy a bástyákról leadott sűrű tüzelésből mindig sikerült ép bőrrel ki menekülniük. Az ostrom azonban nem hozta meg a szokott sikert. Boty42
